Esztendők telvén
amikor már belelátnak
a nagybetűs vagy kisbetűs lét
egyre szürkébb bugyraiba
elfogja őket a pánik…
És kicsit eljövendő haláluk
fölé hajolnak mint hajoltak
egykor nők és csecsemők fölé
hajoltak asztallapon remegő
szűzfehér lapok fölé
hajoltak s nem fájt még a hajlás
jólesett
Aztán jött a latolgatások
és bölcsességek
a fontolgató vakaródzások
és a mindentől félések ódzkodások
a soha semmin fel-nem-háborodások
kora.
És íme a mohóságok kóros ideje
mikor már fittyet hánynak
a látszatokra is
mikor az érzékenység és a sértettség
maligánfoka magasra szökken
nekem ez jár ez a határtalan szabadság!
hajrá most neandervölgyi
eszközökkel is kivívni.
Begyűjteni mindent a csűrbe
ami még hiányzik
mint elszánt pénzbehajtó kommandósok
járják a várost összeesésig
forognak szűk térben s kaszabolnak
nem törődnek már sem jövővel
sem a százszor megénekelt
utókorra bízott örökléttel.
Esztendők telvén
szomorú mosolyukat
és az elégedetlenség mégis-átkait
őrizd meg Uram
és vedd figyelembe mindenek
egyenlő ítéleténél
s könyörülj rajtuk ahogy majd rajtam is
ítélkező méltatlan szolgádon.
< vissza Tudom, nagy nyári délután lesz verseskötethez