in memoriam Vasko Popa
Belecsiszol a kőbe egy halvány villámot.
A villám egymillió évig átfúrja magát a kövön.
A kőbe befűzhető már a kenderfonál.
A kenderfonál tekerhető lesz a kő nyakára.
A kőre lenéz a madár.
A madár lezuhintja a fölös magot.
A mag a kenderfonál tövén a kő méhébe jut.
Megfogan ott és a kő megszüli a hegyet.
A hegy csupa kő csupa kender csupa madár.
Az ember a kövek termékenységén ámul.
Az Isten tudja és bólint.
Vizet küld és elborítja a kövek házát.
A ház úszni fog.
És eljut valameddig.
Valameddig élnek a kövek.
De a mag örökké.
< vissza Mosolyelágazás verseskötethez