I. m. Illyés Kinga († 2004. 07. 30.)
Már mondhatatlanok vagyunk,
Szívem,
Te már nem mondod többé
versemet!
Már csak az Égnek dúdolod,
ha kell!
S ha nem? Te dúdolod akkor is
talán,
mikor majd halkan kopogtatsz
ablakán.
Hát nem mondod többé soha,
és senkinek!
Nem is mondtad soha,
csak én képzelem el
szép hangodat
szavaim szárnyaként
amint verdesett…
repülhettem így én is hát
Veled,
mert Útravalód volt
az útleveled!
S Te lettél nekünk:
angyalsuhogás az Ég iránt,
határokat átlépő virág…
és amíg itt voltál velünk
kinyílt a Szóba zárt világ,
fölötte szállt az éneked…
Pódium-hercegnő, komédiás,
köszönjük Neked!