Improvizáció Orosz István képéhez
Mert nem felejted azt a naplementét…
– szemközt épp tán a boglári hegyekkel –
borod tüzét már forrpontig emelted
s dús forrásinál kábán elhevertél.
És lecsapott rád az emlék misztikája,
mintha filmre vették volna holmi istenek
a látvány logikáját, és most is intenek
neked, hogy nézd csak, mily szépen kiállja
a próbát, mikor átrepül a túlpartról ide
keresni titkot s mézben ritka ízű nektárt,
mitől túlcsordul a szó és megnő az Ige.
Veszélyes-szép kaland, ha éppen ekkor meglát
egy partra vetett sellőt, rianó madonnát
s kelyhét boldog nedűk öntik telibe.
< vissza verseskötethez