Fölsikált kocsmák
vályuiba húzom a szeszt
estéli itatáshoz
vonulnak forrástalan
szarvasaim, szavaim
s hajnalra ebek küldik
harmatnak nedveiket
lábaim járnak velem
csámpázva kaszálom
a betonrétek sarjúját
anyám kendője
kissarkosra kötve sír
ne sírj anyám
feresztő teknőmben mákod
az idén keserű lett
tilolhatatlan kenderkötél
ázik a könnyben, verjél vele
hogy hó gyötrelmébe igáztam hajad
minden fehér szibériás minden
a szigetek már háttal állnak
s lobog a rőzse a Holdon
mesékre baltával kopog ott fönn
esténként csodált favágófiúóriás
egyszeriben felelős álomjátékos lettem
felelős hazudó Isten fiai közül
nevek kocsikáznak szívemen
parádéslovak kocsisok
dobognak kisdedi jászlam előtt
arannyal mirhával környékeznek
pedig mozdonyom tömjénfüsttel
beáll ezerszer átkozott
sínekre s integet egy kéz
a dombok hajlatában kinő egy kéz
a rókák halálát meglesem
visszajövök csak meglesem
ne sírj anyám fölösleges
tehénigák négyszögébe
fölkunkorodó képek
őseimet kísérik temetkezni
csigaházak morénafennsíkjára
és úszik Dunában
dunnában majdnem elvész
lányok örökkön-örökké
sóhajában ámen
nagyfiú fürdik
fekete bűnben
anyjához készül
s világgá menne
éneklik fölsikált
kocsmák üregében
< vissza verseskötethez