“A vers mégis maga a remény” – írja Nagy Gáspár, s mi is ezzel a hittel-bizalommal bocsátjuk útjára a költő száztíz versét tartalmazó CD albumát. S hangjától vezetve bizonyosan választ kaphatunk tűnődő kérdésére is: “Az élet kínálta sorsba belefér-e a vers-sors?”
A Magyar Katolikus Rádió kiadásában megjelent – több mint három évtized terméséből készült – válogatás címadó költeménye többszörösen hordozza a költő szándékát: a hetvenes években született versben fogalmazta meg küldetését a pályakezdő poéta, és – harminc év múltán – ezt választotta az album élére is: Szabadítót mondani. Nagy Gáspár költészetének barátai és jövőbeni felfedezői bizonyosan különös örömmel hallgatják majd a verseket a költő hangján. Nemcsak a pontos értelmezés, nemcsak a póztalan, mégis érzelmileg telített előadásmód kínál megindító élményt és ad új dimenziót lírájának, hanem a szerkesztői építkezés is tisztább-élesebb fénybe állítja a költő versvilágát. Nagy Gáspár úgy válogatta verseit az album számára, hogy átfogó és hiteles keresztmetszetét adja az elmúlt évtizedek költői termésének. Két lemezen, mintegy százhatvan percbe sűrít történelmet, személyes sorsot, közösségi mondanivalót, hiteles üzeneteket barátoknak és mestereknek, élőknek és holtaknak. Korkép valamennyi.
Egyik vallomásában így fogalmaz: “A költészetet végül is egy mély emberi találkozásnak, heves párbeszédnek gondolom. Találkozásnak önmagunkkal, hogy ítélhessünk önmagunk felett, s ez belső párbeszéddé fajulhat az igazság és hazugság dolgában.” Nagy Gáspár “belső párbeszédei” kiállják a legszigorúbb morális és esztétikai próbákat is. “Költészetének első két évtizede a magyar irodalom szabadságküzdelmének egyik legteljesebb, legszebb fejezete” – írja méltatásában Görömbei András irodalomtörténész. “Életművét ha együtt szemléljük, természetesnek tartjuk, hogy éppen ő írta meg a nyolcvanas évek elején és közepén azokat a híressé vált verseket, melyek egy önmagát túlélt rendszer hazug látszatokból épített védőbástyáin betömhetetlen réseket ütöttek: a megnevezett aljasságokat, hazugságokat nem lehetett tovább fenntartani.”
Nagy Gáspár Kossuth-díjas költő rádiónk kulturális szerkesztőségének vezetője. Meghatározó egyénisége bontakozó szellemi műhelyünknek, aki morális tartása forrását is tudatosan vállalja: “Mi az, amibe én fogódzom? Azt hiszem, nekem van egy olyan erkölcsi mércém, amely a vallásból, az Istenhitből táplálkozik. Ez az, amiben én nem csalatkoztam”- mondja egy interjúban. Nem titkolhatjuk: Nagy Gáspár csak erős és makacs kérlelésünknek engedve járult hozzá, hogy verseit – amelyeket a távoli jövő számára rögzítettünk még tavaly nyáron adventi ajándékként már idén kiadhassuk. Ezúton köszönjük jóváhagyását. És köszönjük, hogy súlyos betegségével folytatott küzdelmében ezzel az ünnepi kiadvánnyal állhatunk mellette, s üzenhetjük mindenkinek: “A vers mégis maga a remény.”
Juhász Judit
Új Ember, 2006. december 3. p. 11.