Nagy Gáspár (1949–2007)
Elmúlt a jövőnk
egy sírkertbe megyek
végig ösvények nyílnak
osztott parcellák felett
(ezeken szállni
lett volna jó
vagy feltérképezni
akár egy léghajó)
már nyüszít az idő
nézi az Egyirányt
ezen s így vérzik el
ki megy toronyiránt
a tank hol leparkolt
most kordonját védi
és júdásfa hajtott –
ha N. G. ezt megéri
nincs nemzet igenzet
se konzervjövendő
csak kartoték-jelzet
hogy teljen a bendő
Csontos János
Hitel, 2007. 7. sz. p. 106.