NAGY GÁSPÁR HALÁLÁRA
Nem akartuk elhinni, nem akartuk
megeNGedni, hogy elhagyj minket,
csendes szavúan kardos lázadó.
Szopori Nagy tekintete szemünkből épp elpárolgott,
alighogy Bella Pista lángja itt kihunyt,
hallhattuk Sütő vásárhelyi búcsúdalát,
s Ervin is eleNGedte a gyermekek kezét;
pilleszirmú jázmin körül fekete doNGó,
jött a fájdalmas hír: mégis elmentél.
Hited maradt itt, méreg sok bitaNGnak,
delejező haNGod. S AZ a ránk szabott vers:
lobogónk, haraNGja hitvány deleknek.
De vajon mi maradunk-e, vértanú jelöltek?
Istennel hisztek-e nekünk, újra baraNGolóknak?
Imát hagyó, szélhordta hitteleneknek.
Az utat, jaj az utat ne hagyjátok feledNI!
így jön majd el egy dereNGő hajnal,
így lehet csak megmaradNI, megmaradNI!
VersbenzeNGő akaratodat megfogadNI,
örök Nagy Gáspár.
Bobory Zoltán
Új Idők, 2007. 01. 15. p. 3.