Ugyanazon a porlepte úton…
de már lassabban és visszafelé…
– Neki ajánlod fáradt lépteid –
láttad a Világ nagy díszleteit:
szemednek ennyi éppen elég.
Ahogy közeledsz, ámulva lassulsz,
és átrendezed a hangsúlyokat…
egy leharcolt hajszál simul
tenyered sötét sorsvonalába:
majd tűnődhetsz fölötte sokat.