Domonkos Istvánnak, Újvidékre
| Botot nyelvet veszteg ellent vízből jövőt hazát mindig anyánk engem melót pártot tessék mire lassan cipőt zsákban lehet sírva kezet mindent zászlót nyelvem cipőt tisztán vakon |
faragni kitűzni maradni kiűzni borozni tanulni orozni lapulni pofozni lövetni fokozni követni figyelni figyelni haladni levetni szaladni nevetni fakadni emelni tagadni fakulni harapni kifűzni hadarni betűzni |
< vissza verseskötethez