Igen rohanón igen holtan
még szembenéznék s jó ha ott van
az életemből egy falás.
Igen gyanús meg igen boldog
ki szív helyett sziveket hordott –
most lesik bordakosarát.
Nem árulom el nem fedem fel
végre neki csak lényegem kell –
sötétben osztja lapjait.
Nem lihegtem de nem is késtem
elfáradtam a holdsütésben –
halálom csak rámtartozik.
< vissza verseskötethez