Hozzászoktunk talán túlságosan is
volt rá 10 azaz tíz lokomotivként
loholó sebes évünk – már aki meg-élte
és megérte vagy megúszta az
évtizedet parttól partig – hogy
a mindennapi dátumok első három
számjegye amit álmunkban is bizton
suttogtunk az tuti az fixen lebeg
1 lélegzetünk sóhajközeiben így 1
9 1 9 7 9
19 7 1 9 7
7 7
mint a híd bizonyos nagy mesék és
nagy csalódások között ahol a leg-
kisebb fiúk már el se indulnak meg
se születnek egy kilenc hét ?
s most ott tartunk hogy már változni
emelkedni fog – persze a világidő-
változásokat is figyelembe véve s
annak következtében – a harmadik szám
is az évtizedig ifjúságunkkal szoli-
dárius (hallottuk így 197?-banbenban
egy nagygyűlésen) ím alakot cserél és
nyolcasra hurkol egy még embernemélte
évtizedet hol nem tudom miképp értik
a 8-ast biciklikerékben kormánykerék-
ben s mondókában ha a letörött a polc
reccsen a 8-ra azaz csupa rossz jel
bár tűrhetően rímel (de még milyen jól!)
nem úgy mint az egymást követő tíz
meg tízévek mondják az éjfélben e-
gészen ölelkező mutatók mikor órák
erkélyére kikakukkol sokféle himnusz
nóta csak vidáman átbukni átszivárogni
ez lesz a jelszó és ha lehet jeltelenül
< vissza verseskötethez