A képeket ráereszted
piócaként álmatlan éjjeidre
s az álom felét a hajnal partjainál
űzötten gyötörten elhagyod
valami mélységbe zuhansz
konokul és kiszámítottan
a szerpentinek kanyarjaiból
egy kéz néhány fokot ügyesen
eltakart s ez pont elég volt
nyaktörő utak és jó utak
a hegyek között kéklő tavak
indiánkövek füstjelek
valóságosan is kéklenek
Kannás úrral Lake Gregory-ban
halott fáradtan álmokat
porcióztunk a tó teraszán
hál’Istennek már túl Nevadán
itt a hegyi tavak között
szinte a csillagok fölött
“maradtam volna néhány éveket”
években véstem volna éneket
a nyugalom volt a bíztató
Lake Arrowhead partján a csönd
belőve – hisz Nyílhegy-tó
azóta is üzen – fordul a föld
nappalból éjszakába
s képeket mar – álomtalan –
a hajnal partfalába
(1988- 1990)
< vissza verseskötethez