Amit megúsztam múlt nyáron Kaliforniában
az az idén januárban – 33 év után – itthon
lett való
pontosan de többnyire pontatlanul írva/ejtve
szülőfalum nevét otthon lett v a l ó s á g
rengett a föld és rengett a hír a hajnali rádióban
morajlott bennem egyszerre a félelmes
emlék amit akkor ’56 Nagyszombatján
a legnaposabb tavaszi délutánon éltem át
készülvén a Föltámadásra
utcát udvart söpörtünk felnőttek gyerekek
valami földöntúli játszadozásra is emlékszem
valami illatos égközeli pillanatra
mert megbotlottam szédültem
és a szomszédék kéménye mint egy rakéta
pár méterre húzott el mellettem
és morajlott és rengett és hörgött…
repedtek falak hullott a frissen meszelt
házakról a mész és szánkáztak a tetőnkről
a cserepek
nagyanyám nagy sietve – már amennyire sietni tudott –
az udvar közepére botozott
imádkozott fennhangon és megjósolta
lesz még ebben az évben valami
már volt januári árvíz
most ez a földindulás de lesz még ennél
szörnyűbb is mert istentelen a nép
hát lett
eljött október
az ő összes rengéses haragjával
feküdtünk szalmazsákon éppen akkor
volt félig szétvert állapotban a ház
a kötővasak miatt
és jöttek a menekültek
meséltek nekem a forradalomról
velem egykorú fiúk hőstetteikről
s aztán át a határon
meg sem álltak Kaliforniáig
ezek a fiúk
akik most ott félnek a földrengéstől
de akkor nem féltek a tankoktól sem
csak éppen szüleik kezét fogva menekültek
akik nem tudták mi lesz holnap
milyen vérzivatar milyen földrengés következik
emlékszem még sokáig rengett a föld
az osztályajtó helyén pokróc lógott
így könnyebben kijutunk az udvarra
ha éppen "dőlne össze az iskola"
mondta a tanítónk
egyszer rengett még komolyabban
emlékszem nagyon megbillent a térkép
s én maradtam utolsónak
szent bámulattal néztem a Csendes óceán
kékségét éppen Kalifornia partjainál
……………………………
most azon gondolkodom
ha nagymama élne mit mondana nekünk
milyen imát milyen jóslatot?
(1989)
< vissza verseskötethez