az ARABESZK című regény írójának
A házat körülveszik a mondatok
és sütkéreznek az őszi verőfényben
Aztán az időt szeleteli valaki
hibátlanul élezett vadászkéssel
Húsos tájakon a pengevillanást
értékelik – de itt nyiszálni kell!
Inas időrojtok kissé barokkos
türemkedéseiben a vér pirosa
Valódi és érinthető a beszéd
ha kiszakad folyik a víz felé
Hol ő hol meg ő hol meg senki
nem beszél – csak megterít s benyit
Egy házba pincébe bárhová
s ott van – átfagyott lábait
Áztatja mint lidérces emlékeit
előhívja az évek forró didergését
Részese a mínuszos aratásnak
fölépíti a nyári árnyékokból
A megtalált Másik őszi hajlékát
és komorul mint egy arcvonás
Lapozható teleírt síkok között
az árva sávban -: mosolyelágazás
< vissza verseskötethez