Kényes madárként néhány rebbenést csak
de inkább kígyóként tekergő láng
utolsó lobbanásait mímelné hasztalan
mert a nyár: nyarak nyara
célkereszteden beáll a sorba
képbe : múlik és mállik
megfeketül az éles csattanásra
elfüstölög hogy helyét sem leled
belebukik az őszelőbe őszbe
a tél már könnyű lesz: ezüsthideg és hómeleg
< vissza verseskötethez