„Zavarva lelkem, mint a bomlott cimbalom” – írta Arany János Válasz Petőfinek című versében. Nekem is zavarva lelkem, mint a bomlott cimbalom, mert az épület történelmi levegője kötelez. Itt született meg 1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítésével Magyarország új fővárosa, Budapest. A Vigadó adott helyet Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, Dohnányi Ernő, Bartók Béla, vagy a külföldiek közül többek közt Brahms és Debussy játékának is. S zavarva lelkem, mint a bomlott cimbalom, mert a szívemhez közel álló két személyiségről, talán túlzás és nagyképűség nélkül mondhatom, két jó barátomról, Nagy Gáspárról és Szokolay Sándorról fogok beszélni.
A székely falvakból sokszor úgy engedték el a fiatalokat otthonról, hogy „aztán a híred nehogy hamarabb hazaérjen, mint te!”. Szokolay Sándort a híre megelőzte. Kislányként kórusműveit énekeltem, 1) s hallottam a Vérnászról, 2) amellyel, mint a dinamit, „ajtóstul-tokostul” robbant be a köztudatba.
Amikor 1973-ban a Zeneakadémián ellenpont-tanárom lett, kitüntetésnek éreztem, hogy hozzá járhatok. Óráin a Palestrina-stílus, Bach invenciói és fúgaszerkesztő művészete mellett Németh László, Illyés Gyula és Kodály Zoltán szellemét idézte közénk. Egyszer a békés-tarhosi iskoláról 3) kérdeztem, amely a zenepedagógia fellegvára volt, s amelyet a kommunista önkényuralom egyik napról a másikra megszüntetett. A Tanár úr keserűséggel vegyes, szenvedélyes hangon mesélt életének legszebb élményéről, az éneklés, a muzsikálás emberformáló és közösségteremtő erejéről s az első kompozícióiról. Ettől kezdve úgy éreztem, megkülönböztetett szeretettel figyel rám. Még alig tanított egy hónapja, amikor elvitt a Sámson 4) főpróbájára. 5) Itt ismertem meg a feleségét, Mayát. 6)
Akkoriban a főiskolai tanulmányok mellett az óbudai Árpád Gimnáziumban tanítottam. Egyszer 7) a Tanár úr eljött egy kóruspróbámra, amely után hosszan beszélgettünk. A zseni ösztönösségével feltérképezte egyéniségemet – az idő igazolta megfigyeléseit. Barátsága megtiszteltetés és rendkívüli ajándék volt számomra. Huszonegy éves voltam akkor.
Rendszeresen meghívott, ha valahol egy művét játszották. Minden újonnan megismert darabjából kihallottam személyiségének alapvonásait. Megragadott összetéveszthetetlenül egyéni gondolkodásmódja, Shakespeare-rel vetekedő drámai ereje, Arany János-i lírája, valamint hitet, erőt, alázatot és mennyei üzenetet sugárzó ötletgazdagsága. Feltűnt, hogy az emberi hang kifejező erejére milyen nagy hangsúlyt fektet. Vallotta az Isten adományozta tehetség és ösztönösség elsődleges szerepét, amelyet a mesterségbeli hozzáértés, a tudatos „míves munka” csak kiegészít. Tőle tanultam, hogy a szép zene az örökkévalóság előlege.
Többször eljött az Ausztriában élő magyarok körébe. 8) Előadást tartottam művészetéről 9) Szabadkától Sopronig, Gráctól Budapestig. Egyik cikkem után faxot küldött: „Az Úr Isten tartsa meg és áldja meg tolladat, de pennádat tartó és vezető kezedet is. Vakító fényt gyújtson minden leírt és kimondott szavadért…” 10) A zenei eseményeken kívül hol nálunk, hol náluk találkoztunk, s mindig csillogó szemmel, ragyogó mosollyal, sugárzó szeretettel ölelt át. Nevetve, csapongva váltott egyik témáról a másikra, s gyermeki csodálkozással vegyes bölcsességgel avatott be gondolataiba. Mesélt életéről, műveiről, a komponálásról, tervekről és vágyakról, a tehetségről és a felelősségéről, közéleti témákról, a hitről, a nevelésről, bizalomról és erkölcsről, szerelemről, régi és kortárs zeneszerzőkről, írókról, költőkről. Egyenes, nyíltszívű és rendkívüli munkabírású emberként a magyar népet s az emberiséget szolgálta. Közösségi gondolkodásának, hazaszeretetének forrása keresztény lelkülete, segítőkészsége volt.
Az op. 340-es 11) Pünkösdi kantátáját nekem ajánlotta, amelyet Oberschützenben, 12) majd Grácban, 13) Bécsben 14) és a Bartók Rádióban 15) vezényeltem. Jóságát a hetvenötödik születésnapjára összeállított könyvvel köszöntem meg, amelyben barátai, muzsikustársai köszöntötték. E könyvben jelent meg először Csoóri Sándor Alig maradtunk egynéhányan, Gyurkovics Tibor Berzsenyi és Nagy Gáspár A kincsről, ami van című verse.
Őrzöm a tőle kapott dedikált CD-ket, lemezeket, kottákat, leveleket és faxokat.
Nagy Gáspárt az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem felsőőri konferenciáján ismertem meg 1989-ben. Vihart kavaró verseit már olvastam a párizsi Irodalmi Újságban, így földbe gyökerezett a lábam, mikor egyszer csak előttem állt. Szó szót követett, hamarosan úgy éreztük, régi jó barátok vagyunk. Édesanyámat is nagyon szerette. Nem fogom elfelejteni 1989. május negyedikét, amikor sugárzó arccal szaladt felénk: „Éva néni, Évike! Tessék meghúzni a fülemet, ma lettem negyven éves!”
Számtalanszor járt az ausztriai magyarok körében. Az értelmet és erkölcsöt ugyancsak próbára tevő „józan, helyben zsákbanfutós korban” segített megőrizni a gerincességet az evidenciák kimondásával. Ébren tartotta az „ötvenhatosok és hatvannyolcasok / hetvenhatosok és nyolcvanegyesek / és főleg tömegesen egyesek” igazságát. Szigorúan elítélte a rendszerváltoztatás „mosolyelágazásait” is. Minden körülmények közt hű maradt elveihez. Költészetét hitelesítette kikezdhetetlen jelleme.
Ha Pesten jártam, a Hitel szerkesztőségében gyakran találkoztunk. Büszke volt arra, hogy Spányi Antal püspök úr meghívta a Katolikus Rádió szerkesztőségébe. 16) Együtt mentünk Pestről vonattal Szegedre, ahol Szokolayékkal együtt néztük-hallgattuk a Vérnász előadását. 17) Útközben, és szinte minden együtt töltött időnkben politizáltunk. Rá igazán illettek Eötvös József szavai: „Kit nem hevít korának érzeménye, szakítsa ketté lantja húrjait!” 18)
Ahogy mondta: „Bizony, nem lehet tudni, Évikém, mit hoz a múlt!” Elkeserítette az össznépi felejtés. Ahogy az Öröknyár: elmúltam 9 éves című versében is figyelmeztet, a főnévi igenevet nagybetűvel írva, s ezzel a mártírhalált halt miniszterelnökre utalva: „Nekünk nem szabad feledNI!” Nem szabad feledni Nagy Imre ’53-as kormányprogramját, amely emberibb életet ígért. Az ’56-os egyetemistákat, s a Corvin-köz szent suhancait sem. A csodát, hogy Dávid ismét legyőzte Góliátot. A kíméletlen megtorlást, a hóhér-idők brutális csöndjét. A balsorskereskedés számtalan változatát. Az elvtelen kompromisszumokat. A sokáig temetetlen, meggyalázott hősöket, kiknek emléke maradt a legerősebb. A ’68-as csehszlovákiai „testvéri segítségnyújtást”. S a kommunista kopók titkos jelentéseit sem. Az Új Forrás és a Tiszatáj betiltását. 19) Hogy rendőrök követték, amikor a 301-es parcellában kereste a sírt. S a nagy elégtételt, az ünnepélyes újratemetést. S Camus szavait, amelyek szerint a gyilkosokat nem szabad igazolnunk. Még közvetve sem. Sőt: „néven kell nevezNI” őket. Ezzel még adósa az utókor.
Utoljára a kórházból hívott fel, nem sokkal halála előtt. Fátyolos, gyenge hangon beszélt. Csak visszatekintve fogtam fel: búcsúzott. Belesajdul a szívem, hogy már nincs köztünk. Temetésére 20) együtt mentünk Szokolay Sándorral. Míg gyászmiséjén a Szentleckét és az egyik könyörgést olvastam, átvillant bennem, hogy most zárul le a tizennyolc éves barátságunk. 21) Sírkőavatására 22) is Szokolayval mentem. S Vasváron is ott voltunk, mikor a művelődési központot róla nevezték el. 23)
Őrzöm leveleit, e-mailjeit, dedikált könyveit. Az október huszonharmadikai ünnepélyeink elképzelhetetlenek versei nélkül; s külön műsort is szenteltünk emlékének 2013-ban, amelyre gráci rokonai is eljöttek.
Hogy mennyire múlik a jövőnk, azt csak az utóbbi egy-két évben látjuk igazán. Felzabálják a békebeli kannibálok. Manapság is „helyzet” van. Sőt: „fokozódik”. Ismervén kötődését a magyarsághoz és kereszténységhez, állásfoglalását borítékolhatjuk.
Most nézzük meg, hogyan nyilatkozott egymásról a két művész! Szokolay a költészet bűvkörében élte le egész életét. Kórusműveiben több mint harminc magyar költő versét zenésítette meg. Nagy Gáspárral Balatonszárszón ismerkedett meg. 24) Szőcs Gézáról írt versét idézte előadása befejezéséül: „Gyanús vagyok, gyanús nagyon, / hogy még nem ütöttek agyon!” 25) A beszéd után odament hozzá Gáspár, és azt mondta: „Az ilyen sorokat vétkező költő, íme, én vagyok!”
A bécsi Bornemisza Társaság Huszárokelőpusztán tartotta konferenciáját. 26) A társaság titkárának, Szépfalusi Istvánnak 27) javasoltam, hogy kettejüket hívjuk meg előadónak. Így is lett. A bakonyi vadászházban, ahol több napot töltöttünk, bőven volt mód egymás alaposabb megismerésére. 28) Egyet értettek abban, hogy a művészet nem szórakoztatásra, hanem elmélyítésre, vigasztalásra, felemelésre való. Szokolayt elbűvölte Gáspár sugárzó, tüneményes személyisége. Elragadtatva mondta: „Gazsi egy igazi világítótorony! A hit, az erkölcs, a tartás, a jellem, az igényesség és a tiszta szellemiség világítótornya!” Verseit megismervén felfedezte, hogy a halk szavú költőben sziklákat megmozgató drámai erő feszül. Ízlelgette a különös szóösszetételeket és ezernyi asszociációja támadt. Elragadta a lendület, a lobbanó láng. Úgy érezte, hogy megtalálta a magyar Cocteau-t. 29) Ha együtt voltak, mindig felhívtak telefonon. Az egyik a másiknak adta a kagylót, nagyokat nevettünk, s éreztem, hogy kitűnően tudnak együtt dolgozni.
S hogy vélekedett a költő a szerzőtársról? Hallgassuk meg A kincsről, ami van című versét, amelynek végén ez a mondat áll: „Írtam az Új Évezred első napjaiban.” Magyarul akkor, amikor az Operában bemutatták a Symphonia Ungarorumot.
A kincsről, ami van (részlet)
Hajnali szép dallamba zárt,
szívnyi szelencébe csukott,
föld mélyébe titkon rejtett,
oszthatatlan közös kincsünk.
[…]
Árva dallam… lányka-hangon
s belénk költözik a lélek,
déli harang bongásával
szól a kórus: élek, élek!
Fűszál hegyéről a harmat
gyöngyét ajánlja az Égnek,
mekkora kincs mikor ének
üzenhet a Mindenségnek!
Ez a vers az első része annak a triptichonnak, amelyet Gáspár a Szokolay hetvenötödik születésnapjára összeállított Emlékkönyvbe küldött. A kötettel kapcsolatban így írt e-mailjében: 30) „Sándortól tegnap megérkezett a NAGY KÖNYV. Köszönet Neked kedves Éva, aki ezt nem akármilyen buzgalommal megírtad, megszervezted, megszerkesztetted. EZ A SZERETET NAGY KÖNYVE: Hogy Maya és Te SÁNDORUNKAT ennyi jóemberrel körül tudta ölelni, igazi tett volt, emelintem kalapomat. Ilyesmire csak a gyengébbnek mondott nem képes!!!”
Mindkettőjükre emlékezvén felelevenítem, hogy írtam egy cikket 31) II. János Pál pápáról, s megkértem őket, hogy foglalják össze a róla alkotott gondolataikat. A szívből ökumenikus eszmeiségű, evangélikus vallású Szokolay Sándor így írt: „Korunk képernyőfüggő tömegei a kisportolt izomzatú, hibátlan, ragyogó fogakkal szélesen mosolygó kolosszusok látványát kedvelik. A külső kétes értékű, és főleg mulandó esztétikája fontosabb lett, mint a lélek esztétikája. A hívő embernek, a spirituális lénynek azonban tudnia kell, hol van a prioritás, mi a lényeg.” És Nagy Gáspár gondolata: „II. János Pál […] Istentől sugallt útmutatásai, az evangéliumi parancsok megélése s az erre való szüntelen buzdítás adhatja nekünk is a reményt: Isten nem hagyta magára népét.”
Szokolay művei Nagy Gáspár verseire
Három dalt komponált magyar költők verseire szoprán szólóra és zongorára, amelynek a középső tétele, a Hótalan a hegyek inge 32) (op. 258/b) 33) „újmódi Betlehemes” Nagy Gáspár versére készült 1992-ben.
A nagy zenekarra, szoprán- és basszusszólóra, orgonára és vegyeskarra írt oratórium, a Symphonia Ungarorum 34) (op. 320.) 35) a magyar keresztény államalapítás millenniuma alkalmával született, amely jó alkalom volt arra, hogy felemeljék szavukat az emberiségre zúduló igénytelenség és az „országosan vezényelt amnézia” 36) ellen. A cím Szent Gellért 37) püspök legendájának „malomáriájából”, 38) az őrlető asszony történetéből származik. E nyugvópontot nem találó, végigénekelt, freskószerű, átszellemült imádság Szent Istvánnak és Szent Gellértnek állít emléket. Balladákra emlékeztető képi utalásaiban benne van nemcsak a keresztény-magyar szellemiség, hanem az egykori szép pogányság is. 39) Harmonikus rend uralkodik a többrétegű, bonyolult szerkezetben. A tizenkét különböző hosszúságú, változó szótagszámú versszakot Szokolay négy tételre bontotta: I. Úton (Passacaglia), II. Hitben (Canto di confessione), III. Háborúságban (Capriccio bellico), IV. Megmaradásban (Finale – Glorificazione). Az oratóriumot át-átszövik a múltra emlékeztető idézetek: az I. tételben a Hajnallik, hajnallik… kezdetű csángó népdal, a II.-ban a bencések jelszava, az Ora et labora, majd egy melizmatikus moldvai csángó népdal – Könyörgőének Szent István királyhoz – szólal meg a gyerekkaron. A III. tétel háborús tombolásában felsejlik a Dies irae motívuma. A IV. tétel elejére esik – Jászó Anna 40) elemzése szerint – a költemény aranymetszés pontja, a megmaradás gondolata. A versből kilépő zenei idézetek a Szent Istvánra utaló énekek. A Vagyon az égen egy csillag István-napi köszöntő, majd a II. tétel végén: Ó Szent István dicsértessél. Katartikus élmény a gyermekkaron megszólaló XVII. századi dallamunk: a győzelmi énekké alakított Magyarok éke, ország reménye. A zárótétel codája a Veni Creator Spiritus 41) pünkösdi gregorián himnusz és az erre írt variációsorozat, amelynek ünnepélyes ragyogásába belecsendül a szoprán szólón a szimfónia alapgondolata: Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga…
A páratlan tételek a magyar nép hányattatott sorsáról szólnak, a párosak a hitet, a megmaradás reményét sugallják. A vegyeskar a drámai mozzanatokat jeleníti meg, a lírai csúcspontokon megszólaló gyermekkórus a reményt, a tisztaságot sugallja, a jövőbe vetett hitet képviseli.
Az oratóriumot át-átszövik Szokolay általános stílusjegyei. Népzenénkből vett motívumok, pentaton fordulatok, egyházi népénekek, középkori gregorián himnuszok, a reneszánsz szófestészet, modális fordulatok, a barokk variációs és imitációs technika, a fugato, sőt a csatajelenetben tizenkétfokúság és énekbeszéd is – mindez stiláris törés nélkül, tökéletes egységet alkotva. Ritmusvilágában jellegzetes az osztinátó, dallamaiban az előke, harmóniavilágában a mixtúra. Azonban bármilyen témát, zeneszerzői technikát, színt, motívumot használ fel, első pillanattól mint sajátját kezeli.
Az operaházi ősbemutató szívszorító, megható és lenyűgöző volt. Most, hogy a konferencia végén felcsendül, kívánom, hogy ismét „Támadjon hit / legyen áldás / visszhangozzék / a megváltás!”
A bemutató után Gáspártól kaptam levelet: 42) „Drága Éva! Eljutott hozzám a Másokért Együtt 43) legújabb száma, s benne a Te gyönyörű, megindító írásod Sándor művéről. Köszönöm, köszönöm!!! […]” Írja, hogy „szegény Arany foroghat a sírjában, hisz a Rendületlenül versét rosszul idéztük. […] Sándornak se szóltam, ő se vette észre, s így is énekelték, így van a kottában is.” Az aláírás: „Gáspár = Gazsi, öreg poéta, libretto-író szegény legény.”
Szokolay a Symphonia Ungarorum után Te Deumot 44) írt (op. 321.) vegyeskarra. 45) Alapja az ókeresztény himnusz, amely keretet és távlatot ad a középrésznek, a nép sorsát sűrítő könyörgésnek. Ötvöződnek benne az archaikus és modern, a szakrális és profán elemek. A latin szöveg magyarra vált, amelyet megerősít és felemel a záró „Úgy legyen! Amen!”
A Szavak 46) című verset kétszer is feldolgozta. Az első (op. 328.) vegyeskarra, 47) a második, a Rapszódikus ének magyar módra című, Óda a magyar nyelvhez alcímet viselő mű vegyeskarra, kamarazenekarra és orgonára készült (op. 370.). 48)
A Himnikus ének (op. 347.) nőikarra (vagy gyerekkarra) írt gregoriános hajlítgatású motetta a Diák-dal 49) című versre készült. A kétszólamúság a sorzárásoknál három, majd az záróakkordnál négy szólamra bővül.
Ezt követte az Október végi tiszta lángok 50) (op. 361). 51) című dús hangszerelésű, szólisták nélküli oratorikus emlékezés. A közös munka kezdetén felhívott a két szerző telefonon Sopronból. 52) Gáspár felolvasta az egész verset. Ámultam a „szent suhancok” tettein, a drámai robbanáson és a költői emlékezésen. A mű 1948 és 1956 összefonódásának szép példája. A rövidített latin gyászmise szövegét követi hét tételben: mintegy tételpárként kezelve a Requiem és Kyrie, a Dies irae és a Libera me, a Sanctus és az Agnus Dei, és glorifikációnak, összefoglalásnak szánva a Lux aeterna.
No. 1.: Requiem (Introductio). A zenekar nyitó ütemei „gondtalanságból” fokozatosan váltanak „a nem várt” történelmet író napok hangulatára, majd a Requiem a gyermekkóruson hangzik fel először.
No. 2.: Kyrie (Oratio). E misztériumszerű tételben csak négy fafúvó (altfuvola, angolkürt, basszusklarinét és kontrafagott) mellett dallamjátszó ütőhangszerek sora, valamint hárfa, cseleszta és orgona társul a kettős karhoz.
No. 3.: A Dies irae (Organum Hungarorum) zenéjének tematikája a Boldogasszony anyánk egyházi népének parafrázisa és a „harag napja” szakrális-profán ötvözete. Az eredeti ének, amely 4/4-es lüktetése helyett 3/4-ben, kegyetlenül felgyorsított, scherzószerű hajszoltságban jelenik meg, a kódában szöveggel szólal meg.
A No. 4. Libera me (Planctus) tétel újabb Petőfi-kifejezéssel is él: „Testükön nem fújó paripák vágtattak át, tankok gyalázták őket holtan!”
A No. 5. tétel Sanctus szövegű koloratúrás parafrázisa utáni zenekari utójáték keserédes vértanúságot jelképez, amely a harcosoknak járó, ellenségnek is kijáró, de a valóságban elmaradt végtisztesség.
A No. 6. Agnus Dei (Lamentatio) tételben egyik legszebb pentaton népdal csendül fel: „Annyi bánat a szívemen, kétrét hajlott az egeken, ha még egyet hajlott volna, szívem kettéhasadt volna.” Bitonális kánonnal, adysan szólva a „magyar átok” fájdalmával, majd a latin Agnus Deivel szól a búcsú: „Temetetlen megtört testük fölött a jövő lélekharangja kondult.”
A No. 7. Lux aeterna (Glorificatio) himnikus summázás. Két fúga keretezi a tételt, amelynek záró szakaszában a „csak a holtak igazára hallgass!” szavak Kodály Psalmusának főtémáján szólalnak meg. 53)
Szokolay nem akarta, hogy a Libera me tétel „a pokolra szálljon.” Telefonon elmondta a költőnek, aki élete utolsó napjaiban is készségesen segített. Azonnal rögtönözte: „de a lelkük már a csillagokban, az ég oltárán örökre ott van.”
Gáspár pedig így írt: 54) „Szokolay […] jó múzsa volt ismét. Tehát valahogy meg kéne érnünk 2006 októberét.” A munka vége felé már nagyon beteg volt, a bemutatót nem érte meg. Így Szokolay a művel nemcsak az ’56-os forradalom mártírjait, hanem Gáspárt is elsiratta.
Az oratórium komponálási időszakában készült négy szólamú vegyeskarra és orgonára az op. 382-es A fény megérkezik 55) című korálfantáziája.
Terveztek még egy közös operát, amely Werner Bergengruen 56) novellájából készült volna, Hálók címmel. Gáspár ezt írta nekem e-mailjében: 57) „Most már nincs mese, megyek Sopronba, hogy a végső simításokat elvégezzük a Neccen, ha már Sándor, merészen és lelkesülten bemondta a rádióba is.” 58) Az operából csak a libretto készült el.
Vázlatokat írt a Kit az álmokba beléfogtak, 59) a balladaszerű Ne fonjatok nekem vesszőkosarat! 60) és a többértelmű, fennkölt és profetikus, lélekemelő Szabadítót mondani! 61) című versekre.
Gáspár halálhíre 62)Szokolayt mélységesen felkavarta. A „brutális csönd” beköszöntekor írta négy szólamú vegyeskarra a Hálaének Nagy Gáspár utolsó verssoraira 63) (op. 363.) című művét. Gáspár halálának első évfordulójára készült a nőikari Gyászmise Nagy Gáspárért (op. 368.). 64) Már meglévő és frissen komponált anyagok ötvözete a mű. 65)
No. 1.: Requiem – Nőikar orgonkísérettel.
No. 2.: Kyrie eleison – A Poulenc emlékére írt Deplorationból (op. 50.), a cappella.
No. 3.: Dies irae – Nőikar orgonakísérettel.
No. 4.: Uram te nagy haragodban – Hatszólamú zsoltárkánon, módosított kódával (2005) op. 213/a – Zsoltárok Könyve 6. 1. 11
No. 5.: Sanctus – A cappella.
No. 6.: Ave Maria – A háromszólamú op. 227-es nőikari művet 1988 novemberében írta.
No. 7.: Lux aeterna – Ehhez a gyászmise után egy hónappal később írt orgonakíséretet.
Engem meg még mindig a sírás fojtogat, ha kettejükre gondolok. Rettenetesen hiányoznak. De hálát adok a Teremtőnek azért, hogy ismerhettem, szerethettem Őket, s továbbra is erőt meríthetek életművükből.
1) A Lórántffy Zsuzsanna utcai Ének- és Zenei Általános Iskolában.
2) Federico García Lorca (*Fuente Vaqueros, 1898. június 5. – †Víznar /Granada/, 1936. augusztus 19.) drámája nyomán. Bemutató: Magyar Állami Operaház, 1964. október 31., Kossuth-díj: 1966.
3) Békés-Tarhosi Énekiskola (1946-1954), azaz a Gulyás György által alapított Országos Állami Ének és Zenei Szakirányú Líceum és Tanítóképző Intézetet és a vele kapcsolatos Ének-zenei Gyakorló Általános Iskola és Tanulóotthont összefoglaló intézmény. Ez volt az ország első zenei szakirányú középiskolája, tanítóképző intézete (a líceumi érettségi lehetőségével) és az első ének- és zenei elemi iskola, Kodály Zoltán zenepedagógiai módszerének első gyakorlati megvalósulása. 1954-ben egy népművelési miniszteri rendelettel megszüntették.
4) A Sámson Szokolay Sándor kétfelvonásos, a Magyar Állami Operaházban 1973. október 26-án bemutatott, Németh László drámája nyomán írt harmadik operája.
5) 1973. október 25.
6) Dr. Weltler Magdolna bőrgyógyász.
7) 1974. május 23.
8) Grác, Bécs, Felsőőr, Felsőpulya, Huszárokelőpuszta, stb.
9) Szabadka, 2001. november 1.; Grác, 2003. május 24.; Budapest, Bartók Rádió, 2004. január 11.; Körmend, Színház, 2004. június 7.; Budapest, Fészek Klub, 2005. december 2.; Sopron, 2006. január 15.; Budapest, Katolikus Rádió 2006. március 31.; Szombathely, TIT, 2006. október 13.
10) Fax Szokolay Sándortól Radics Évának. Sopron, 2001. április 3.
11) 2012-ben Szokolay új opus-jegyzéket készített. Ezen a kottán még a régi számozás szerint op. 164. áll.
12) Oberschützen, Evangélikus templom, 2003. június 15.
13) Grác, Minoritensaal, Forum Hungaricum, 2003. november 16.
14) Bécs, Dorotheergasse, Evangélikus templom, Szokolay-Bartók est, 2005. június 5.
15) Bartók Rádió, 2003. október 26.
16) Nagy Gáspár e-mailje Radics Évának, 2004. február 19. – Az MKR középhullámú adása épp Gáspár temetésének negyedik évfordulóján hallgatott el (2011. január 16).
17) Szegedi Nemzeti Színház, 2001. november 17.
18) EÖTVÖS József: Én is szeretném… (1846).
19) 1986-ban jelentek meg a Görömbei András által rendszerváltónak nevezett versei: a tatabányai Új Forrásban az Öröknyár: elmúltam 9 éves, a Tiszatájban pedig A Fiú naplójából. Kötetben: Múlik a jövőnk, 1989.
20) Nagytilaj, 2007. január 16.
21) 1989 májusától haláláig, 2007. január 4-ig.
22) Nagytilaj, 2008. május 3.
23) Vasvár, 2009. április 2.
24) Szárszói Értelmiségi Konferencia, 1992. június 8-9.
25) Az éG csőSZ,* (és fülembe súgja). Tékozlók imája (új versek) a Múlik a jövőnkből, 1985.
26) 2000. május 26-27-28.
27) MMag. Szépfalusi István (*Budapest, 1932. február 21. – †Bécs, 2000. december 1.), evangélikus lelkész, egyetemi tanár, az ausztriai Magyar Lelkigondozó Szolgálat vezetője, a Bornemisza Péter Társaság alapító titkára.
28) Nagy Gáspár honlapja. Fotó: Huszárokelőpuszta, Radics Éva. http://nagygaspar.hu/honlap/galeria/
29) Jean Cocteau (teljes nevén Jean Maurice Eugène Clément Cocteau) (*Maisons-Laffitte, 1889. június 5. – †Milly-la-Forêt, 1963. október 11.) francia költő, író, festő, színész, zeneszerző és filmrendező.
30) Nagy Gáspár e-mailje Radics Évának, 2005. december 21.
31) Tartsd meg Isten, Szentatyánkat = Hírvivő – Katolikus hetilap. Szabadka, 2004. február 8-15-22. – Átdolgozva: Búcsú II. János Pál pápától = Életünk. Szombathely, 2005. május.
32) Halántékdob. Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1978.
33) Dalok magyar költők verseire szoprán szólóra és zongorára (op. 258.). 1. Sütő András: Ne hagyjátok az éneket; 2. Nagy Gáspár Hótalan a hegyek inge; 3. Páskándi Géza: Vers szemere szamaráról. Bemutató: 1992. Faragó Laura és Körmendy Klára.
34) Kortárs, 44. évf. 05. szám, 1999. május – Ezredváltó, sűrű évek (Száz vers 1998 márciusától — 2003 márciusáig). Budapest, Széphalom Könyvműhely, 2003.
35) Bemutató: 2000. január 3. Magyar Állami Operaház, millenniumi nyitóhangverseny. A szoprán szólót Hamvas Szilvia, a basszust Rácz István énekelte, közreműködött a Magyar Rádió Szimfónikus Zenekara, Énekkara, valamint Gyermekkórusa (karigazgató Strausz Kálmán és Thész Gabriella). Vezényelt: Vásáry Tamás.
36) Nagy Gáspár kifejezése.
37) Szent Gellért (*Velence, 980. április 23. – † Buda, 1046. november 24.) velencei püspök, bencés szerzetes. Szent Imre herceg nevelője. A Vata vezette lázadó magyarok ölték meg a Kelen-hegy – a mai Gellért-hegy – Duna felőli sziklás oldalánál.
38) A legenda szerint: „Történt pedig egyszer, hogy […] az az asszony, aki a malmot hajtotta, énekelni kezdett. Gellért püspök álmélkodva szólt Valterhez: »Valter, hallod a magyarok szimfóniáját, hogyan hangzik?« Mindketten kacagtak azon az éneken.” In: Érdy-kódex.
39) Vásáry Tamás (*Debrecen 1933. augusztus 11.- ) a mű bemutató karmestere után szabadon.
40) JÁSZÓ Anna: Nagy Gáspár: Symphonia Ungarorum. Szent István és Szent Gellért emlékezete = Magyartanítás. 2007, 2. sz., 22-25.
41) Korzenszky Richárd (*Csorna, 1941. november 27.–) tihanyi perjel javaslatára.
42) 2000. február 17.
43) Másokért Együtt (Gemeinsam für andere). Az Ausztriai Magyar Evangelikus Gyülekezet lapja. 2000/2.
44) Koronatűz. Budapest, Móra Kiadó. Kozmosz Könyvek, 1975.
45) A „Hűség 896-1956-1996”-díj elnyerőinek: Tempfli J. – Hegedűs Lóránt, Pongrácz Gergely és vitte Lovag Erdős László honvéd ezredes tiszteletére: a Tillai Aurél vezette Pécsi Kamarakórus fennállásának 40. Évfordulójára küzdelmes sikereik és példás Hűségük hálaadásaként! Bemutató: Pécsi Székesegyház, vezényelt: Tillai Aurél.
46) Múlik a jövőnk (Válogatott és új versek). Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1989.
47) Nagy Imrének és a csikvándi kórusnak.
48) Sátoraljaújhely Város felkérésére – Kazinczy Ferenc Emlékére, a Magyar Nyelv Múzeumának felavatására Széphalmon 2008. április 23-án.
49) A vers a győri Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ újraindulásának 10. évfordulója alkalmából, Németh Lőrinc atya kérésére született: Hitvallás. A Győri Egyházmegye lapja. 5. évf./6. sz., 2004. június. – A Csorba János vezette Nőikarnak – 2004-2005.
50) 1956 fénylő arcai (Versek Kiss Iván rajzaival). Budapest, Püski Kiadó, 2006.
51) Bemutató: Budapest, Művészetek Palotája, 2008. október 10. Közreműködők: Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás); a Magyar Rádió Gyermekkórusa (karigazgató: Thész Gabriella); Nemzeti Filharmonikusok. Vezényelt: Kocsis Zoltán.
52) 2004. november.
53) HOLLÓS Máté: Művek bontakozóban. Muzsika, 2008. október. (Szokolay műismertetése alapján.)
54) Nagy Gáspár e-mailje Radics Évának, 2005. március 31.
55) Udvardi Erzsébet (*Baja, 1929. december 27. – †Keszthely, 2013. február 4.) Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas magyar festő 80. születésnapjára. A Tihanyi Apátság kórusa.
56) BERGENGRUEN, Werner (*Riga, 1892. szeptember 16. – † Baden-Baden, 1964. szeptember 4.): Das Netz. Novelle, 1956.
57) Nagy Gáspár e-mailje Radics Évának, 2004. január 14.
58) Utalás a Szokolay-éjszakára, a Bartók Rádió Notturno c. műsorára.
59) Koronatűz. Budapest, Móra Kiadó, Kozmosz Könyvek, 1975.
60) Uo.
61) Uo.
62) †Budapest, 2007. január 4.
63) Nagy Gáspár legutolsó sorai, amelyekre íróasztalán utóbb talált rá családja, megbékélésről, elnyert kegyelemről vallanak: „Szerethetett engem az Isten / mert teremtményének / engem is elfogadott; / sárból-agyagból apám s anyám álmaiból…” – ifj. Sapszon Ferenc vezette Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Vegyeskarának, 2007.
64) 2008. január 3-án a budapesti Egyetemi templomban volt az emlékmise. A szentmisét bemutatta: Bíró László püspök és Jáki Teodóz Atya (a csángók apostola). Bemutató: Solymári Szokolay Bálint Nőikar, vezényelt: Blazsek Andrea. Az Ave Maria tételt Mózes Krisztina vezényelte.
65) Blazsek Andrea szíves közlése alapján.
Elhangzott 2018. március 28-án a Magyar Művészeti Akadémián Nagy Gáspár és Szokolay Sándor életművéről – “Symphonia Ungarorum” címmel – rendezett tudományos ülésszakon
Radics Éva
Kézirat, 2018.