Temetkezz melegen, föl ne fázz,
rétegesen rakd csontjaidat.
Lefelé élsz, zöldülsz föld alá,
mi igaz ránk, holtodban igaz.
Mi igaz rád, élőkben elvész,
földrengés helyett rögvacogva.
Föl kell áldoznom minden versért
a költészetet, ha túlragyogja.
Kimosdatják porából a holtat,
törődött, félvilági kegyelet.
Nehéz permettel bemosakodnak
fertőző nyárelőn a levelek.
Van ideje hazát álmodni,
töviről hegyire történelmet.
Ki alig alszik egy jászolnyit,
álomlemaradásban szenved.
Fényt kapott fotósorozat
rólad a lomb, bármerre szárad.
Előhívatlan arcodat
megtartja ősnegatívjának.
Hol szabadság van, ott szabadon
áldozhatják föl Isten fiát.
Bűnbocsánathoz sincs hatalom,
földig angyal vagy égig zsivány.
A májusi ég, nehogy fölfázz,
ruhádat hajnal fölött hordja.
Mennyaljig felhúzva a hegylánc,
kék húsába vág gatyakorca.
Falusi Márton
Hitel, 2009. 5. sz. p. 30.