Nagy Gáspár halálhírekor
Bella, Határ, Sütő, Lázár…
Most Te is elmész, Gazsi.
Nem gondolod, kicsit túlzás?
Még jó, hogy nem hallani
döbbenetem csöndjét, az űrt.
Egyre magányosabban,
csak kullogok mögöttetek,
s egyre több volt a vanban.
Miféle furulyazene,
mi elcsábított Téged?
A test poklán átvergődve,
pattogtatsz venyigéket,
mosolyogsz, hisz dalod a lesz,
hiába a voltban, vanban,
csak 57 éved, mi hull,
Te vagy, kimondhatatlan.
Nem gondolod, kicsit túlzás?
Még jó, itt nem hallani
ezt a szemrehányásnyi jajt.
Most tanul világlani.
Földalattin összefutunk,
ahogy sokszor megesett,
de Te majd nem szállsz le sehol,
fut az emlék teveled,
s tán nem fájna annyira,
feszítve domborodna,
ha csöndesebb, vagy legalább
picit kevesebb volna.
2007. január 4.
Szentmártoni János
Magyar Napló, 2007. 2. sz. p. 8.