Nem félt soha szállani ütközetbe
Az Igazság kardjával oldalán,
Gyűlölet, vak düh őt mégsem vezette,
Gőgöt nem ismert, a Hitet csupán.
Árulót és spiont csak megvetett.
S kit szeretett: végleg szívébe zárta,
Péterként nem tagadta meg soha –
Állunk némán: kevesebb lett a Strázsa,
Repked a vártán árva zászlaja.
2007. január
Kerék Imre
Műhely, 2007. 2. sz. p. 56.