Nagy Gáspár emlékére
Veled haldokoltunk mi is
hónapokon át,
a halálhír, a gyász
szívünkre csap, mint a bárd,
torkunkban kő,
szánkon némaság lakatja.
Kézről kézre a koporsó
megy a földbe,
balzsamozza ima, harangszó.
Fekszel: Isten
becsavarta zászló,
tavasz-ág január,
az idő csorog megkínzott testedre.
Még itt. Egy pillanat
s szenvedés-hajód a partra csap,
mennyei betűkből írod
verseid – é l s z –
mindig ifjan, sose vénen,
pusztuló magyarok emlékezetében.
Nagy Fenyvesi Félix Lajos
Tiszatáj, 2007. 4. sz. p. 48.