Írások a költőről - Beszélgetések, vallomások

BESZÉLGETÉS NAGY GÁSPÁR KOSSUTH-DÍJAS KÖLTŐVEL, A MAGYAR KATOLIKUS RÁDIÓ KULTURÁLIS MŰSOROK SZERKESZTŐSÉGÉNEK VEZETŐJÉVEL

Nagy Gáspár egy dunántúli kis faluban, Bérbaltaváron született 1949, május 4-én. Szülei földművesek voltak. Gyermekkorának két meghatározó élményköre a paraszti élet és a kereszténység volt. A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségizett 1967-ben. 1974-ben megnősült, felesége Szabó Márta. Három gyermekük született: Réka (1975), Áron (1979) és Rita (1982). 1985-től a Bethlen Alapítvány titkára, 1988-tól a „Hitel” című folyóirat szerkesztője. 2000-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. 1984-ben az „Új Forrás” című folyóiratban jelent meg az „Öröknyár: elmúltam 9 éves” című „rendszerváltó verse”, amely nyíltan követeli az 1956. októberi forradalom kivégzett miniszterelnökének, Nagy Imrének az eltemetését és gyilkosainak néven nevezését. E verse miatt 1985 márciusában fel kellett adnia írószövetségi állását. A költő 1989. június 16-án a Magyar írószövetség koszorúját Cseres Tibor elnökkel együtt vitte a mártírok koporsója elé. Nagy Gáspár költészete a magyarországi rendszerváltozás folyamatának érzékeny ösztönzője és kritikus megítélője. Számos irodalmi díj kitüntetettje. 2000-ben Kossuth-díjat kapott. 2006. február 16-án Szépirodalmi Figyelő díjban részesült. Az ünnepélyes átadásra a Károlyi-palotában került sor, ahol Kalász Márton, az írószövetség elnöke laudálta a díjazottat. A 2004. pünkösdkor induló Magyar Katolikus Rádió Kulturális műsorok szerkesztőségének vezetője.

Úgy látom, hogy amit vállaltunk, azt teljesítettük. Azokat a műsorokat, amelyeket a kulturális szerkesztőség vállalt, azokat kevés emberrel becsületesen megcsináltuk. Mondhatom azt is, hogy a minket hallgatók megelégedésére.

A Püspöki Konferencia éveken keresztül mérlegelte, hogy ki kellene lépni rádión át a világba. A legfőbb inspirátor II. János Pál pápa volt, aki nagy jelentőséget tulajdonított a tömegkommunikációnak. Ki kell lépni a templomokból. Nemcsak a szószékről lehet hirdetni az igét, hanem az éter hullámain keresztül is. Nálunk sokáig vajúdott ez a dolog, majd 2004-ben megkaptuk a Petőfi középhullámát. Huszonnégy órás adásra vagyunk berendezkedve. Közszolgálati rádió, ami azt jelenti, az élet minden területével kell foglalkoznunk. A Katolikus Rádiót a Magyar Püspöki Konferencia tartja fenn. Küldetése ebben a különös és nehéz világban az, hogy segítsen az eligazodásban, illetve az evangelizációban. Ezt próbálja a rádió 50 belső és mintegy 100 külső munkatársával megvalósítani. Ez legtöbbször heroikus munkát követel. Szinte a semmiből kellett megvalósítani ezt a szép célkitűzést. A Katolikus Rádió vezérigazgatója, Spányi Antal, székesfehérvári püspök is azt szokta mondani, hogy evangelizálni kell az embereket. Akiknek megvan a hitük, azokat a hitükben megtartani. Akik távolabb vannak, másként gondolkodnak, azok hitbéli dolgokban is szerezzenek jártasságot. A kimondottan vallási műsorok az egész műsoridőnek mindössze 10 %-át teszik ki. A szentmiséken és a rózsafűzéren túl mindennel foglalkozunk, amit egy közszolgálati rádió bevállalhat. Szoktam mondani, hogy egy jó vers, egy jó regény a szakralitás igényét is kielégítheti. Közel van az éghez. Egy Kosztolányi, egy Illyés Gyula egy Nagy László, vagy egy Pilinszky vers, ami tökéletes, olyan, mintha beszélgetnénk a legmagasabb rendű szellemmel.

Minden korosztályhoz szeretnénk szólni, a legkisebbektől a legidősebbekig. Minden nap van Esti mese. Délelőttönként hallható a Varázsdoboz, ami otthon lévő kismamáknak és gyerekeknek szól. Nagyon fontos a Rádiós regénytár a déli órákban, amelyben folytatásos regényt adunk. Éppen most fejeződött be a Két választás Magyarországon, Dunai Tamás színművész előadásában. Izgalmas Mikszáth-regény. Amikor indultunk, a legjobb szerzők szólaltak meg. Móra Ferenc Aranykoporsója, majd Fekete István halhatatlan regényei, a Tüskevár és a Téli berek, Tamási Áron Ábel a rengetegben. A hallgatók nagyon szeretik a folytatásos regényeket.
Követelmény a szép beszéd. Nagyon lélekpendítő vasárnapi műsor a Nyelvédesanyánk. Gyönyörű vallomásokat hallhatunk az anyanyelvről. Különösen kedves műsor számomra a vasárnap délutánonként 16 órakor kezdődő Valaki ír a kezeddel című versműsor, amelyben klasszikus és kortárs költők verseiből válogatunk, sokszor a költő előadásában. Éjfélkor mindig versekkel csendesedünk el. Dsida Jenőtől vettük a címet: „Angyalok citeráján“. Sorba vettük az örökségeinket védő magyar néprajztudósokat. Minden vasárnap a Hagyományok éltetői műsorban az aktuális néphagyományokat elevenítjük fel, igazodva a naptárhoz. Komplett színházi előadásokat is sugárzunk. Nagy és jelentős színészekkel beszélgetünk a Színészbejáróban. Adytól kölcsönözve a címet, minden vasárnap reggel hallható a „Séta bölcsőhelyem körül“, ez egy órás beszélgetés. Arra törekszünk, hogy hiteles embereket mutassunk be. Ennek a műsornak a párja a Kvaterka, csevegő műsor, vagy hasonló a Törzsasztal, amelyben Sediánszky János beszélget művészekkel. Van rendszeres filmes műsorunk, a Pereg már a film. Nagyon fontos a Meghívó, amelyben hetente kétszer hívjuk fel a figyelmet kiállításokra, koncertekre, könyvekre. Nemcsak budapesti programokat ajánlunk. Általában olyan műsorokat ajánlunk, amelyek megvallják katolikusságunkat, egyetemes értékeinket.

Ritkán szólalok meg. Inkább a fiatal, tehetséges kollégáimat szeretném előtérbe helyezni. Néha beülök egy-egy délutáni beszélgetős műsorba. Ilyen a keddi Kincses Kalauz. A múltkor Cseke Péter irodalomtörténész Kolozsvárról és Cseke Péter színművész volt a vendégünk Budapestről. (Utóbbi visszatérő vendég nálunk. Ő mondta fel az Aranykoporsót is.) A két Cseke Pétert össze tudtuk hozni, velük például bent voltam a stúdióban.

Igen, mindent meg kell őrizni.

Ha két-három hónap után látjuk, hogy van olyan műsor, amelyből havonta elég lenne két adás, és nem kell hat, akkor változtatunk. Ha bejön valaki egy jó új tervvel, gondolattal, akkor beillesztjük a műsorba. Állandó mozgásban vagyunk. Ha menetközben kiderül például, hogy a délután négy óra nem jó annak a műsornak, akkor áttesszük hat órára, ami jobban megfelel a hallgatóságnak. Vannak olyan műsorok, aminek időpontját nem változtatjuk. Minden reggel van szentmise, este hét órakor van rózsafüzér. Az Esti mese is mindig ugyanabban az időben van. Reggel fontos a Múltidéző vagy a Katona István püspök úr által bemutatott A nap szentje. Ezek is fix dolgok. A híreket nem egész órakor, hanem félkor mondjuk. A Vatikáni Rádió hírei délben hallhatók, és este ismételjük meg. Büszke vagyok rá, hogy sok szép muzsika van a rádióban. Most Mozart-év van, és Bartók Béla születésének 125. évfordulója. Már most lélekben készülök arra, hogy jövőre Kodály Zoltánnak lesz születésének 125., halálának 40. évfordulója. Sokszor az évfordulók is befolyásolják a változtatást. Több alkalommal a halálesetek határozzák meg a műsort. A közelmúltban meghalt Jancsó Adrienne. Az utolsó beszélgetése nálunk hangzott el. Rugalmasnak kell lennünk, a rádiózás erről szól. A rádiónak küldetése van. Sokfelé hívnak bennünket. Székesfehérváron. Szegeden, Debrecenben, Hódmezővásárhelyen és kisebb településeken is részt vettünk közönségtalálkozókon. Kiváló színészeink, előadóművészeink lépnek fel ezeken a találkozókon.

Úgy tudom, itt egy óvoda volt, egy teljesen lerongyolódott állapotban lévő épületben. A Püspökkari Konferencia a közeli Városligeti fasorban van, így jól választották ki a helyszínt. A rádió kápolnáját Erdő Péter bíboros úr szentelte fel, Seregély érsek úr mondott köszöntő beszédet. Sajnos, már kinőttük az épületet. Csak három stúdiónk van. és az kevés. Nagyon sokszor arra kényszerülünk, hogy stúdiót béreljünk a Bródy Sándor utcában.

Négy boldog évre tudok visszagondolni a hatvanas évek közepéről, amelyet a Varázshegyen (így szoktam nevezni) tölthettem. Hatalmas töltekezés volt ez az időszak. Azt gondolom, hogy amit életem során elértem annak alapjait Pannonhalmán szedtem össze. Ha költészetemnek van valami történelem iránt érzett affinitása, akkor azt nyilvánvalóan a löszdombon lévő szent hegyen szerzett hatások mélyítettek el bennem. Tanáraink tölcséren töltötték kis kobakjainkba, hogy meg kell maradni magyarnak, katolikusnak és európainak. Volt osztálytársaimból rendes emberek váltak. Évente tartunk osztálytalálkozót. Sajnos, most már temetéseken is találkozunk.

Nem ismertem sajnos személyesen. Szerkesztő koromban egy kötetét szerkesztettem a Magyar Irodalom Gyöngyszemei sorozatban. Ezekben a versekben a legprofánabb világ és a legmagasabb menny van együtt. Tudjuk róla, hogy bőr rövidnadrágban beállt ministrálni a Pécsi Székesegyházban Kodály Zoltán nagy csodálatára. Kodály is nagyon tisztelte őt. Berda szerette a természetet. Jól ismerte a Pilist. Sok helyen kellene Berda-táblát elhelyezni, ahol ő megfordult. Szeretett megpihenni jó kis kocsmákban. Nagyon szerette a jó ételeket. Március 19-én Berda versei szólaltak meg a Valaki ír a kezeddel című műsorban.

Van egy versem, amit éppen Nagy László halálakor írtam. A Somló nekem gyerekkoromtól valóban tanúhegy. Vas megyei, bérbaltavári vagyok. Szőlőhegyünkről tiszta időben jól látszik a légvonalban 30-35 kilométernyire lévő Somló. Nekem a Somló és a Ság mindig egy eligazodási pont. Nyugat-Magyarországról ha kelet felé néztem, ahol a nap felkel, mindig a Somlót láttam. Ha nagyon tiszta idő volt, akkor a Jánosháza-Ukk környékéről a vonatfütty hallatszott nálunk. Édesapám mondta: Siessünk a munkákkal, mert eső lesz. Ekkor gyorsabban raktuk össze a szénát. Nagy Lászlónak ezt elmeséltem. Azt mondta: ha a Somló alatt megyek el, akkor tisztelegjek, mert az egy fontos hegy. Akkor emlegettem a Somlót, mint egy fontos tanúhegyet, amikor ő 1978-ban meghalt. Úgy éreztem én is, a nemzedékem is, hogy árvábbak lettünk egy tiszta, igaz emberrel és egy nagy költővel. Gyerekkorában a Somlót látta, hiszen a hegy tövében, Iszkázon nőtt föl ő is és öccse Ágh István is. Sokat jártam a somlói hegyoldalban lévő szép pincékben. Meg kell mondjam, hogy a somlai bor, a juhfark nagyon komoly márka. Hála Istennek egyre többen újra foglalkoznak ezzel a szőlőfajtával.

Úgy gondolom, hogy talán 2007-ben az elmúlt négy-öt évben írt verseimet összegyűjtöm. 1956-nak az ötvenedik évfordulója van az idén. Hosszabb versekben gondoltam vissza sokáig rejtegetett, takart sebeinkre. Könyvhétre megjelenik majd a Püski Kiadónál egy olyan könyvem, amelyben két ötvenhatos hosszabb versem lesz. Egy grafikus, filmes barátom gondolta ki ezt a könyvet, amelyben az ő fotográfiái mellett az én verseim emlékeznek 1956-ra.

Egy bizonyos kor után az ember ritkábban ír és kevesebbet. Azzal, hogy túl vagyok az esszéken és a tanulmányok egybegyűjtésén, kicsit meg is könnyebbültem. Folyóiratok elég sok anyagot kérnek tőlem. A „Hitel” fő­munkatársa vagyok, évente négyszer-ötször megszólalok. Ezen kívül a „Tiszatáj”-ban, a „Kortárs”-ban és a „Magyar Napló”-ban jelennek meg írásaim. A költői jelenlétet az ember belső igényből is tartja. Ahogy Illyés Gyula mondta: nem lehet tisztességes ember, aki a versírást abbahagyja, mert az az igazmondást hagyja abba. Az írás állandó gyakorlatot és készenlétet jelent.