Írások a költőről - Kritikák, elemzések, laudációk

Nagy Gáspár – Szabó Lőrinc versek

Mottóként választottam Nagy  Gáspár Ezredváltó, sűrű  évek  c. verseskötetének nyitó versét, a Valahol örökké címűt, amely talán segít kifejezni a bennünk feszülő érzést, hogy költészete és szelleme távozása ellenére is velünk maradt.

Nagy Gáspár a ’90-es éveinek költészetére jellemző ellentmondásos élményből való táplálkozás, „az erőteljes, egyértelmű kimondás helyett a csönd falai közé húzódik vissza’1′, s a társadalmi problematikáját középpontba helyező versszövegek mellett kialakul Nagy Gáspár poétikájának másik meghatározó motívumköre, amely a személyiség létfilozófiai, erkölcsfilozófiái számvetését, az emberi lét végső nagy kérdéseiről való töprengéseit állítja előtérbe.” 2
„Nagy Gáspár költői világában mindig is nagy szerepe volt az időnek. Különleges etikai érzékenységgel és felelősséggel megáldott költőt gyakran késztette a számvetésre egy-egy nevezetes évforduló.”3 Ilyenkor kortársainak és a már nem élő barátainak emlékére verses, játékos és egyben komoly költeménnyel kedveskedik. Alkalmi-, emlékező költemények ezek, melyeket szép számban találunk ezen kötetben. Emlékezik Zbigniew Herbertre (Zbigniew Herbert emlékére); Czine Mihályra (Reménység jegenyéje); Fodor Andrásra (El kellett mennem Liszabonba; Erdélyi Zsuzsannára (Ment Valaki Hegyen át...); Simonyi Imrére (Az utolsó (előtti) szó jogán); Németh Lászlóra (Éjszakáimban lámpafény); Sinkovits Imrére (Színész a magasból), és még lehetne sorolni ki mindenkire. A megemlékező, köszöntő alkalmi versei között is szép számban ír valamilyen alkalomra kortársainak, leggyakrabban Csoóri Sándornak (Ha majd az utolsó film pereg – apokrif forgatókönyv-vázlat; Lángot lapozó; Mikor négy sorát idézem); de találkozunk Szokolay Sándornak (A kincsről, ami van; vagy a Symphonia Ungarorum), szóló verseivel, valamint Határ Győzőnek a 88. születésnapjára kedveskedő versével, az Egy lehetséges Határ Győző-képlet (2002 augusztusa). „Idézet, allúzió, akrosztichon, játékos rímek teremtik meg e versszövegek kommunikatív alapját.” 4
Az emlékezéshez, a mérlegelő, tűnődő számvetéshez igen nagy érzékenységgel rendelkező költő számára különleges kihívás volt az ezredforduló. „A Nagy Gáspár-versek meg- és elismertetését, erről is nyíltan kell végre szólni, hosszú időn keresztül egy szigorúan és szűk értelemben vett szakmai (irodalmi-kritikaelméleti, interpretációs és szakmódszertani) kettősség vagy paradoxon is nehezítette.”5
A rendszerváltás után napvilágot látott négy verseskötete „éppoly pontos és ítéletes létdokumentációja a magyar történelem újabb korszakának, mint a korábbi kötetei voltak a diktatúra évtizedeinek.”6 Ilyenek a Mosolyelágazás (1993-ban), a Fölös ébrenlétem (1994-ben), a Tudom, nagy nyári délután lesz (1998-ban megjelent) kötetek, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy Nagy Gáspár művészetének rangját nemcsak a diktatúrával szemben álló erkölcsi magatartása teremtette meg, hanem a művészi látás- és kifejezésmódjának esztétikai értéke és összetéveszthetetlenül egyéni karaktere biztosítja azt.7 Ide tartozik még az Ezredváltó, sűrű évek 2003-as kötete, mely 1998 márciusától és 2003 márciusáig keletkezett mintegy 100 verset magába foglalva Nagy Gáspár számvetése, lírai naplója, amelyben az ezeréves magyar történelmünket szemléli az ezredfordulón keresztül, valamint a költőben zajlódott szellemi fejlődés eredményét jelzi. „A kerek számhoz főződő számmisztikus hiedelmektől is függetlenül létrejön e dátumok szakrális kölcsönhatása, egymásra utalása.”8 A verseket nem ciklikusan, – mégis a teljesség megkísérlését célzó megértési folyamat egy-egy fázisa szerint tagolódnak -, hanem keletkezésük kronológiájában megegyező sorrendben szerkesztette össze.
A ’90-es években született versei jelentős változáson mentek keresztül. A személyes sors és a költői tevékenység óhatatlanul is összefonódik életművével. A „közéleti költő” szerepét felváltotta a belső „irodalmi” költő szerepe, mely a nemzeti-politika helyett az irodalmi-személyes és létfilozófiai kérdések felé fordul. A költő csak azt mutatja meg a személyes élettörténéseiből, ami feltétlenül szükséges a műértelmezéshez. „A könyv olvastán egy kérlelhetetlen, az ezredforduló jelenbeli horizontjáról végrehajtott számvetésnek, önmegismerési folyamatnak lehetünk tanúi és részesei. A folyamat egyes fázisait, fokozatait a lírai napló egyes részei jelentik.”9 A dátumos versek közé beillesztette a Szabadrabok c. kötetből és az Újabb versek-ciklusából néhány dátumos költeményt, meditatív prózabetéteket, úti leírásokat, glosszákat, naplójegyzeteket, visszaemlékezéseket. A versek mozaikszerűen kiegészítik egymást, és az embernek minden élethelyzetben meg kell találnia az erkölcs és a jellem méltó magatartás módját.
A kötet nyitó versében, a Valahol örökké címűben megfogalmazott költői folytonosság és szerepvállalás, majd az ezekkel kapcsolatos őszinte szembenézése, az illúziók szertefoszlása és a remény meghiúsulása erőteljesebbé válik a kötet utolsó harmadába szerkesztett Rögzítés című 2002-ben írt versében. Folytonosság és megszakítottság, ábránd és kiábrándulás, vállalás és vállalhatatlanság, rögzítés rezignáltság, nyíltság és őszinte személyesség egyszerre jellemző a Rögzítés-re. A versben rövid időre – ameddig egy éber álom tarthat – Szabó Lőrinc költészetébe visz el,- az Álom-ba és A küszöbön túl-ba- „…A küszöböt / hagytam csak el, és rögtön számkivetve / úsztam, súly nélkül, álomként lebegve, /s nem egy perc, hanem tizenöt …” 10 mint ahogy a vers alcímében írja: (de mintha félálomban Szabó Lőrincnek mondanám), méltóképpen tiszteleg Szabó Lőrinc költészet előtte. Átlépve így idő-és tér kontinumot, ahogyan az álomban mindent lehet.
Persze Nagy László, Kormos István, Jékely Zoltán és Pilinszky János költészete még erőteljesebben meghatározták Nagy Gáspár költői alkatát és beszédmódját.
„Görömbei András részletes műinterpretációk segítségével, világosan, áttekintően fejti fel a vizsgált költészet megújuló folyamatosságát.” 11 A monográfus megállapította, hogy nemcsak a költészetében, hanem a prózájában, esszéiben és interjúiban is az emberi helytállás, az etikus cselekvés példáit állítja középpontba.
Nagy Gáspárt 1977-ben Radnóti-díjjal, 1990-ben József Attila-díjjal, 1993-ban Nagy Imre-emlékplakettel, 1994-ben Kölcsey-díjjal, 1999-ben Balassi Bálint-emlékkarddal, 2000-ben Kossuth-díjjal, 2006-ban Magyar Örökség-díjjal tüntették ki. Művészetére leginkább jellemző a tisztaság, hitelesség, felelősségvállalás és következetesség. „Emlékezni, látni, és megnevezni félelem nélkül.” S Ő félelem nélkül mondta ki gondolatait, érzéseit, nevezte meg azt a kort, melyben élt, nem törődve a hatalommal. A történelem Öt igazolta, hiszen nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy már a rendszerváltás előtt az akkoriban provokatívnak minősülő egyenes beszéde átrendezte a politikai, közéleti, irodalmi kimondhatóság határait. Költészete közvetlenül reflektált a történelem fordulataira, s csüggedten figyelte az ideálok elértéktelenedését, s az eszme lassú romlását. Költészetének érdekes jellegzetessége, hogy a „legkülönfélébb típusú személyeket tudja belekapcsolni a nemzeti közösség magatartását és erősítését szolgáló értéktartományba.”12 „Úgy érezte, egész költészete érvénytelen, ha nem arról beszél, ami a szíve szerint a legfontosabb.”13

BIBLIOGRÁFIA

1. Életünk, Irodalmi, Művészeti és kritikai folyóirat, 1989/11.
2. GÖRÖMBEI András: Szavak a rengetegből, Nagy Gáspár esszéi, Hitel, 17. évf. 2004. október. 109- 114.
3. GÖRÖMBEI András: Nagy Gáspár földi pörei, ín: Forrás,  16. évf. 1984. augusztus. 47-56.
4. JÁNOSI Zoltán: „Ítéletidőben, puszta-országban” Vázlat Nagy Gáspár közéleti lírájáról.   Kortárs, 44. évfolyam, 2000. március. 3. szám. 99- 109.
5. MÁRKUS Béla: Tudom, nagy nyári délután lesz, Nagy Gáspár új versei, Tiszatáj, 52. évf. 1998. 8. szám. 77-82.
6. MÉNESI Gábor: A tisztaság művészete, Feljegyzések Görömbei András Nagy Gáspár-monográfiájának margójára. http://www.forrasfolyoirat.hu/0501 /ménesi.html
7. OLASZ Sándor: Búcsú Nagy Gáspártól   Tisztatáj, 61. évf. 2007. február. 101-103.
8. PÉCSI Györgyi: Nagy Gáspár: Mosolyelágazás,    Tiszatáj, 48. évf. 1999. 2. szám. 70-72.
9. PÉCSI Györgyi: Mosolyelágazás – a hallgatás könyve.    P.Gy.: Olvasópróbák. Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 1994. 192.
10. POMOGÁTS  Béla:  Csendes keresztút, Nagy Gáspár verseiről, Vigilia, 1994. 7. szám. 534-535.
11. POMOGÁTS Béla: Noé bárkája,  Tanulmányok és vallomások, Bp., 1991. 161- 164.
12. RUGÁSI Gyula: XX. századi freskó, Határ Győző írói életműve 1956-ig I., In: Jelenkor, irodalmi és művészeti folyóirat, 1992. 1. szám. 61-72.
13. RUGÁSI Gyula: XX. századi freskó, Határ Győző írói életműve 1956-ig I., In: Jelenkor, irodalmi és művészeti folyóirat II., 1992. 2. szám. 153-1162.
14. SZABÓ Lőrinc: A küszöbön túl,    Szabó Lőrinc összegyűjtött versei, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1977. II. kötet. 396.
15. SZAKOLCZAY Lajos: Az élére állított vers, Nagy Gáspár: Földi pörök, Jelenkor, 20. évf. 1983. 4. szám. 305- 308.
16. SZAKOLCZAY Lajos: Az indulás biztonsága, Arcképvázlat Nagy Gáspárról, Jelenkor, 20. évf. 1977. 7-8 szám. 739- 744.

JEGYZETEK

1  PÉCSI Györgyi: Mosolyelágazás- a hallgatás könyve. P.Gy.: Olvasópróbák. Miskolc, 1994. Felsőmagyarország Kiadó 192.
2  MÉNESI Gábor: A tisztaság művészele, Feljegyzések Görömbei András Nagy Gáspár-monográfiájának margójára. http://www.forrastblyoirat.hu/0501/menesi.html
3  Forrás: http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/folyoiratok/tiszataj/03-12/gorombei.pdf
4  Forrás: http://www.kortarsonline.hu/0403/nagy.htm
5  VILCSEK Béla: Élére állított versek, in: Árgus, Bp. 2003/10.
6  MÉNESI Gábor: A tisztaság művészete, Feljegyzések Görömbei András Nagy Gáspár-monográfiájának margójára. http://www.forrasfolyoirat.hu/0501/menesi.html
7  GÖRÖMBEI András: Nagy Gáspár, Pozsony, Kalligram Kiadó, 2004.153.
8  Forrás: http://www.árgus.hu/2003_10/ta_vilcsek.html
9  Forrás: http://www.szepirodalmifigyelo.hu/05-l-016-portre- nagy_vilcsek.pdf
10 SZABÓ Lőrinc: A küszöbön túl, Szabó Lőrinc összegyűjtött versei II. kötet 396.
11 MÉNESI Gábor: A tisztaság művészete, Feljegyzések Görömbei András Nagy Gáspár-monográfiájának margójára. http://www.forrasfolyoirat.hu/0501/menesi.html
12 Forrás: http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/folyoiratok/tiszataj/03-12/gorombei.pdf
13 OLASZ Sándor: Búcsú Nagy Gáspártól, ín: Tisztatáj, 61. évf. 2007. február. 102.

Órás Enikő
"A vers mégis maga a remény". In memoriam Nagy Gáspár. Nyíregyháza, Nyíregyházi Főiskola Bölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai Kar Irodalom Tanszéke, 2008. 80-85.