A kötet, a kitűnő költő 1993-ban írt verseit tartalmazza, s még azt is fontosnak érzi hozzátenni, hogy megjelent „József Attila és Márai Sándor születésnapjára.”
A versek voltaképpen korunk hangulatát jelenítik meg, sűrítve, néhol fájdalmas képekben, de hitelesen, s mindvégig érezni bennük egy felelős, reménykedő személyiség számvetésének igényét. Valahai boldog följegyzések mellett félelmet és kétséget kifejező versek sorakoznak, az átlelkesült tartományból a költőnek mindig át kell lépnie egy olyan világba, amely már nem olyan meghitt és nem olyan boldogító, hanem veszedelmekkel, átláthatatlan akadályokkal van tele. Mégis veszi a bátorságot és az erőt, hogy megismerkedjék a rosszal, s kibeszélve azt, igyekezzék legyőzni. Nagy költőelődeihez hasonlóan Nagy Gáspár lírájában is fontos szerepe van a kertnek. Ide húzódhat vissza, amikor túlságosan ellenségesnek, reménytelennek látja a világot. De — igazi költő módjára — nem elégszik meg saját kertje művelésével, hanem onnan kitekintve, újra és újra igyekszik kapcsolatot teremteni a világgal, s azt is benépesíteni azzal a sok szépséggel, melyet saját kertjében termel. Jelentős költői fejlődésről árulkodik a Fölös ébrenlétem című kötet. Vele Nagy Gáspár, a kor jelentékeny lírikusai közé emelkedett.
Rónay László
Új Ember, 1994. november 20.