Emlékezés - Nekrológok

Nagy Gazsiról

21 óra 28 perckor szólat meg a telefon. Hetek óta nyugtalanul vártam egy hívást, óránként hallgattam rádiót, mert tudtam (tudtuk), hogy be fog következni, de most mégis szíven ütött a hír: „Gazsi meghalt.”

Két hete távozott közülünk Lázár Ervin (elment egy táltos, írta egy barátom), most pedig Nagy Gáspár, nagy fájdalmaktól gyötörten.

Előttem a szobában, a szembülső polcon, a versek sorakoznak. Fölnézve a polcra észre vettem, hogy onnan két könyv hiányzik: Nagy Gáspár két könyve. (Ma nem ez az első könyv, amit nem találok a helyén.) A szobámban könyvkupacok, s ezeket feltúrva az egyikben megtaláltam, és találomra fel is ütöttem: „tiszte volt”: ezen a félsoron akadt meg a szemem. Azután kinyitottam a másikat, s hogy ott volt-e, vagy csak én láttam bepárásodó szemmel, nem tudom, az is lehet, hogy a szívem diktálta látni és mondani ezt a másik fél sort: „tiszta volt.”

Igen, az volt.


Móser Zoltán
Magyar Katolikus Rádió Honlapja, 2007. 01. 05.


< vissza