Emlékezés - Versek Nagy Gáspárnak

a nyár
a nyári dél
Tahinál minden elalél
míg az ország ez a rontott

ez a piszkozat-ország
keresi tömegsírokba ásott szavait
hogy mondjon vele valamit
egy egyszerű tőmondatot
nyírfát nyárfát akármit
egy óvilági kamáslit
vers-velocipéden

elhagyva izzó romokat
halad a naptárlapozó időben
teker vonalat húz megáll
idáig jutott

a fényképezőgép ezt is
megörökítette
íme                        lélegzetvétel az ima

uszadékfa-időben
mikor árnyékot ír egy mozdulat a földre
mikor befőtt édesül a polcon
népmese
s a futurum és a preasens perfectum közé
berepíti zümmögését egy dongó
hallod-e olvasó
ezt a zümmöt halkítsd le
így
micsoda csönd
szinte csönd
Verecke alszik
Tahi alszik
„hajóvonták találkozása tilos”