Aki hozzájutott két esztendeje a fiatal vasi költők antológiájához, a SOR-hoz, felfigyelhetett Nagy Gáspárra. Azóta országos nyilvánosságot kapott. Mi is többször közöltük már. Két hónapja az Élet es Irodalomban Kormos István jellemezte a fiatal bemutatkozót: ,,Vezetékneve Nagy Lászlóéval csak véletlen névrokonság, de eredete mégis Nagy László szellemi családfájáról származtatható, aki sok újsziilött »fiának« nemcsak a művét adja örökségül, hanem emberi tartását is: példát arra, hogyan kell emelt fővel nézni a világba, bármilyen szélben, átvágni egyenesen a földeken, ha megcsavarodnak az utak.”
Az első nagy vállalkozással Nagy Gáspár elkészült, összeállította első verseskötetét. Esztendőre talán meg is jelenik. Addig ízelítőül legyen előleg ez a pár verse. Nagy Gáspárt legutóbb elkészült munkája, az Anyámmal hófehérülök teljes fegyverzetében mutatja. A legújabb magyar líra csodaszép édesanya-képei — Nagy László, Csoóri Sándor, Juhász Ferenc, Ágh István versei – után is tud új módon szólni, keményen és lágyan egyszerre, feledhetetlenül. Az édesanyjától hosszú évek óta elszakadt, csak karácsonyra hazalátogató fiúnak számolnia kell az elmúlás döbbenetével is, ami szétronthatná e gyönyörűen épített látomás tartópilléreit. De megbűvöli a világot, a rontás ellen tiltakozva, a halhatatlanságot énekli, s így vállalja az édes szülő sorsát: ,,befödöm vizek homlokán a sirást s anyámmal hófehérülök”.
Vasy Géza
Magyar Ifjúság, 1973. december 7.