Nagy Gazsinak
Itt már felrobbant az X bomba,
Mely csak embert öl s megóvja
Holt javainkat, míg porunkat
A szélbe szórja.
A Föld is halott, élő társunk
Ma teremtés előtti jégtömb.
Csak az ég ragyog s borít ránk
Fényernyőt féltőn.
Köröttünk, virtuális fényben
Ócska, hazug show pereg,
Mímelve álmot, valóságot,
Sikert, életet.
S mi, kiknek a szíve tiszta és
Szabad a lelkünk, mára
Elmérgedt sebekkel állunk itt,
Sorunkra várva.
A kódexíró kopott pultján,
Lassan elfogy az utolsó fény.
Mécsbe menti lepergő könnyét és
Leírja a törvényt.
Te már tudod, mi csak reméljük,
Hogy szánt utat nekünk az Úr,
S kicsirázik még az élet
Vérzőn, konokul.
Mondd fáj-e még az elrabolt
Otthon, a lelkünkbe nőtt seb,
És hogy ragyog-e még Jékely
szemében a könnycsepp?
S. Benedek András
Hitel, 2007. 3. sz. p. 51.