LÁZÁR ERVIN HATVAN ÉVES
Először is: minden aggályoskodásomat bele akartam adni/fűzni ebbe a rövid írásba, köszöntőfélébe. De aztán lemondtam róla: ennyire mégsem járhatok kedvében, holott megérdemelné, hiszen ígéretéhez híven – határidőt betartva! – kéziratot szállított lapunknak. Pontosabban: hiteles rácpácegresi töredékeket. Nagy szó ez, kérem! Sokkal nagyobb, mint gondolnák, kedves olvasóink, akik már ámultan túl vannak az előző oldalakon, s most újra visszalapoznak a csillagmajori gyolcsinges meg a Széni nagyságos történetéhez.
Másodszor pedig: huszonvalahány éve azt írtam egy versem fölé, L.E.–FÖL A BOLOND KÚTÁSÓ KÚTJÁBAN. Nagy László annyira szerette az L.E. monogramú urat, nevezvén Tündérnek s Angyalnak is, hogy még a versben előforduló „kútkáva felpörgés” ugyancsak bizarr szürrealizmusát is elfogadta s megjelentette az ÉS-ben. Lelkünk rajta!
De nekem A bolond kútásó azóta is az egyik L. E.-paradigma maradt, fáradt, szürke napokon litániás mondogatásra való: …Átvágta magát a sűrű levegőrétegen, felhők szikláit véste önfeledten, s ment, ment csak egyre följebb, fénylő porok, csillagdarabok szitáltak, hullottak az égi kútból a földre.” De mondhattam varázs-szóként, ugyancsak L. E. nyomán azt is, hogy például: lándzsás levelű útifű. S láss csodát, mindenki értette a buzogány működését. Legkivált egy Nellike nevű hajadon. A legismertebb L. E.-teremtményeket nem is sorolom. Neveiket már betéve fújják nemzedékek.
Harmadjára ezért is mondom újabban Boldog Kútásónak. Immár negyedik éve kedves szerkesztőtársunk a zöld-fehér Hitelnél, (Kormos Pista kajánul kérdi is egy felhő széliről: „Barátocskáim, tudjátok-e az úr mit kántált fülembe egy valahai Fradi–Videoton meccsen?”) és háromszorosan is jeles férfiú lett ebben az évben.
Március 15-én végre megkapta régtől esedékes Kossuth-díját. Vivát és kalaplengetés, amerre csak magyarul olvasnak! S amerre még magyar szóra, képzeletre akarják tanítani a gyerekeket.
Aztán meg éppen hatvan éves. Most májusban, az V. hónap 5. napján. A római és az arab számok szerint is tiszta jeles! Bár hihetetlen, de tudomásul vesszük.
Isten éltessen, kedves Ervin! A kollégák, szerkesztőtársak és olvasóid nevében is szeretettel köszönt:
(Hitel, 1996/5.)
< vissza Szavak a rengetegből (Esszék, kritikák, emlékezések) prózakötethez