Tisztelt Közgyűlés! Kedves Barátaim! Úgy illenék, hogy a céltábla ne lőjön vissza; nem is akarok visszalőni.
Azt hiszem, sokan kimondták az igazságot; mindannyian meghallgattuk, a politika is meghallgatta. Én most keveset mondok, elállok egy hosszabb hozzászólástól és a vers-szövegelemzéstől.
Hubay Miklósnak mondom: megköszönöm neki, hogy végül is ő vállalta fel – írótársam, szövetségi elnököm, akinek titkárságán voltam – hogy 1983–84 óta, következetesen képviselte az írók részéről is, és kinyilvánította nemtetszését, különvéleményét a választmánnyal szemben. Úgy érzem, Köpeczi Bélától is átvállalta a válaszadást. Megköszönöm.
Őhozzá csatlakoznék: ő emlegette Szent Pált – ha emlékszünk rá – megnyitó esszéjében. Szent Pálnak azt a helyzetét említette, amikor egyszer felsült, nem tudott hatni az emberekre. El kell ezt mondanom, különösen ma, amikor az első gyertyát meggyújtják az ádventi koszorún, hogy nekem Szent Pál első számú szerzőm, íróm. Ezért hadd idézzek tőle valamit, amit valamennyiünk számára mond – és a magam számára is –, aki semmiképpen sem akarok változtatni az írásról, az igazság kimondásáról vallott eddigi nézeteimen.
Szent Pál írja Timóteusnak: „Hirdesd az igét, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel, mert jön az idő, amikor a józan tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják. Te azonban maradj mindenben meggondolt, viseld el a bajokat, teljesítsd az ige hirdetőjének feladatát, töltsd be szolgálatodat.”
És még valami, ha szabad még Szent Pál után mondani. Ennek az Írószövetségnek 1981-ben választmányi tagja lettem titkos szavazás útján, demokratikus körülmények között. Azután a Szövetség titkára lettem. A bajok valahol ott kezdődtek, barátaim! Arról a választmányról sok mindent lehet mondani, de én próbálom védeni a választmányt. Véleményem szerint – ellentétben az első napon megfogalmazott állásfoglalással, elítéléssel – a választmány próbált demokratikusan működni. És sokan azt képviseltük benne, amit Voltaire ír a Helvetiushoz intézett híres levelében, a politikusok is sokat szokták mondani, de a gyakorlatban nem tartják meg, és ez a demokrácia hiánya. Mi megpróbáltuk ezt csinálni is. „Én nem értek egyet azzal amit ön állít, de holtom napjáig védelmezni fogom a jogát, hogy állíthassa.” Hol van ez a politika, amelyik ezt garantálni tudja? Enélkül nincs demokrácia!
Továbbmegyek. Magánhasználatra sokszor elmondtam, hogy vitatkozni, beszélni sok mindenről kellene. Lehet. De a nézetek bármilyen elnyomása – még a helytelen nézetek elnyomása is – következményeiben az igazság ellen irányul, mert az igazságot csak egyenjogú és szabad nézetek dialógusában lehet elérni. Azt hiszem, ezt nem adhatjuk fel, és ahogyan említettem, Ádvent első vasárnapja van. Tudjuk, hogy lesznek Pilátusok, lesznek Heródesek, csecsemőgyilkosok, lesznek Júdások, de a kisded megszületik, az igazság megszületik, semmiképpen sem lehet eltiporni.
Ezért nyugodtan gyújtsuk meg azt az egy szál gyertyát s utána a többit is.
Köszönöm a meghallgatást.
1986. november 30.
(ÉVSZAK, ’88. 1–2. A Magyar Írók Szövetsége negyedéves tájékoztatója)
< vissza Irodalom és politika prózakötethez