Ő majdnem belehalt
én majdnem megszülettem
nyílhattunk volna egyhalált
anyám mondhatták volna körülöttem
megöltelek kímélni akartalak akartál
nagyon haladékot kértél magadnak fiadnak
Erzsébet jajongott imát véres orgonás Mária
márványlitániát nem tudtad még csöndben kiadnak
kezükre adnak ott állsz majd rokkanttá szégyenülve
fiad szíve alatt a beállt sivatag homokjegében ecetfa
keresztalakban fehér hajad a fehér homokkal jaj keverülve
már semmit se értesz az egész történésből életem fekete májusa
< vissza Versek a Tiszatájban (1979-1999) verseskötethez