Verseskötetek - Sárfelirat (Posztumusz versek)

A mítoszokon túl
és a legendákon innen
miért s miért nem
magyarázat sincsen
ott a Tisza partján
(talán a féltékenyebb?)
elődök-utódok: valahai társak
meg a feledékeny bátrak is
 már ritkán emlegetnek.
 
Holott a múlt századból
azok a lázas-sebes évek…
s lám éppen azokból
 fáradt szívedben
tizenkét nem tucat éved
kínzó nyomait hordod.
 
De egyben tartottad a nyájat
míg igazoltad s védted
az annyiszor vádolt Tiszatájat
és nem rémültél meg
az érdesebb gondolatoktól…
csöndes hűséggel tetted a dolgod
aztán tudjuk (én ne tudnám?!)
mi lett a vége…
de a lap a te rendelt idődben
– annyi év után ma is kimondom –
legjobb korszakát élte.
 
És most itt van a könyved
hideg tényeivel félelmes
és vádló dokumentum
mert az álságot
és a gyávaságot
még azonmód melegében
pontosan lejegyezted:
mi is volt a vétked a vétkünk
mikor szigorúan (és balgán)
ellenőrzött mondatok
és sorok között éltünk.
 
(Bizony vén és ifjabb kollégák
mai bátor szájhősök
– jobbról és balról –
ti abból az idővallumból
– hogy s hogy nem –
rendre kimaradtok
mert akkoriban még
legföljebb kocsmák mélyén
egymásnak suttogva
fortyogtok szónokoltok.)
 
Itt volna hát a magyarázat
köszönjük néked
előbb azt a tizenkét évet
aztán e könyvet
gondos jegyzeteivel
mutatóival egyetemben
s ahol már te nem is taníthatsz
ott is tanítani fogják
s hiszem nemcsak a Tisza-partján
de ahol járnak még egyetemre
milyen is volt ez a szerencsétlen
támogatott tűrt és tiltott ország
a garast letetted
szívből óhajtanám
hogy a te szíved is
lehessen már könnyebb!