Akik akkor is
most is ott álmodoznak pár percet
a hetedik nyilvánosságban
ahol éppen lehajthatják fejüket
de a következő kanyarig
még elcsoszognak ezzel az immunhiányos
láztól szédelgő országgal
hisz rettentő erejük van
mert beszélnek helyettük a fák
a rozzant házfalak
és az eladott gyárkémények
a szóhoz erő és önbizalom kell
közben meg fogy a levegő
hát beharapott szájjal
némultan átkozódva
jönnek-mennek az utakon
a századvég ősemberei
itt ássák hangtalanul puszta kézzel
a szónoki emelvények rengetegében
az arányos mammutvermet
hátha erre kószál… mint a tél
ha zuhog majd a hó
és a hetedik nyilvánosságban is
enni kérnek a fagyoskodó rigók
[írók?] széncinegék…
(1989)
< vissza Mosolyelágazás verseskötethez