Babits Mihály emlékének
Kerestem ott, az ifjúkorban
legszebb reményeim közt – mindhiába,
kéksapkás diák-ködökből még itt remeg
a Psychoanalysis Christiana.
Kerestem pontos másolat mögött
az égtájak vad szívében,
s megértettem: – bár kényszerűn –
árván mennyi iránytű vész el.
Kerestem súlyos tények alján,
ahol már semmi se árnyszerű,
a megvilágosodás mezsgyéinél,
hol köveket szúr át a fű.
Kerestem Veled is, elbocsátott
vadként a végső rengetegben;
s halott apám szeméből dől a fény,
mitől a férfi kínban összeretten.
Most már egyedül, mint fájó
atomok a boncoló késben,
fölszentelt rejtelmek nyomán
nem fáradhatunk el a keresésben.
< vissza Kibiztosított beszéd verseskötethez