Májusi vers Lászlóffy Aladárnak
Már lelassít
velünk az évszak
minden tavaszra
újra tél jön
térképeinken
fagyos déli észak…
agyunkban megint
mínusz fél öt
azaz behűtött
késő délután van
s a provinciákon
épp arra várnak
hogy a vadászati
főszezonban
betéved néhány
királyi dámvad
mennyi szavunk
volt fölöslegben
míg vándoroltunk
a rengetegben…
már nem a szóból
a tájból értünk
zihálunk jókat
hegymenetben
ha majd fölértünk
bámulják ám lentről
bár Isten látja lelkünk
erre nem törekedtünk
sajogva ég a talpunk…
igen már itt az ÉG most
jól tudja kit miért vonz
miért ha belé is halkul.
< vissza Sárfelirat (Posztumusz versek) verseskötethez