Hozzákészülhetsz józanul:
ez a te időd és ez a te halálod,
sétálhatsz bármely börtönudvaron,
ha priccsedről egyszer már
a semmibe lógott a lábod.
Napos parányi udvaron,
ott lesz a véged, hol most
a napfényt is kilóra mérik,
külön-sétát külön-levegőt is ajánlottak,
kik a kegyelmet – helyetted – hiába kérik.
Haláloddal együtt csak te vagy,
szinte már beleszerettél –
egymás tudása, ténye jó titok,
szíved utána szabadon dobog,
hiába a biztos rács
és a hibátlan ajtóereszték.
< vissza Mosolyelágazás verseskötethez