Ama százujjú kesztyű helyett
– hallik egy üzenet –
október vérző levélbrokátjába
csavard a kezed
sálad, átlőtt madarak
zuhanó íve legyen,
életet tékozló honunkban
kitelelnék a szíveden
ha ekkora télre az út elhívott
parázsból lehet a csizmád,
hiszen az égést és megfagyást
lebírtad s kibírnád
fejed mégis födetlen maradt,
bár felöltözködtél csudamód –
angyalpihék sörényeden,
"NAKONXIPÁNBAN HULL A HÓ".
< vissza Amíg fölragyog a jászol (Versek Keresztes Dóra illusztrációival) verseskötethez