Illés Árpád képeire
A tenger megáld
sónyelvével, gyökerével,
csiszolt kövével
itt hullámzik,
vesszőm intésére
nem nyílik szét.
Népem
menekülőben, visszatérőben
toporzékol partján.
Nem nyílik szét.
Áztatott arcú gyökerek,
üvegéles kövek sodródnak felém
és a só, a “tenger sója”
belep, mert idemerevültem.
Azonképpen itt a parton is,
Uram, ajándékaid között megálltam!
Szétnyílik a tenger.
Népem átért, s én ittmaradtam
gyűjteni kivesző, feléledő hitemet.
< vissza Koronatűz verseskötethez