Veno Taufernek és Drago Jančarnak ajánlom
a végtelen Karszt pórusaiban
sorra feltűnnek az Önkéntes
Szabadság-gyógyászok
excelsior! a Lelket a zászlót
önfeledt Júniusi kilégzés
vagy csak kiszakadt Júliusi sóhaj?
de profundis köhög a Fuldokló
s Eget kér méltó magasban
hiszen a Vízcsepp üteme …
növelvén a Barlang hűvöse
a Türelem félelmes tárlatát
ahol már Szuverén vakolat hull
az Ember odafagyhat a nyárhoz
miközben Ujjait lepöckölik
a Békétlen szabadság markolatáról:
zsinegre kerül nyalóka Hársméz
mint Tántorítás ha éppen
hazahív minden mi Rendületlen
és empíriákba lágyan Csomagolva
sajog a litván Borostyán is
kő vörösül el a Vértől
holtak arca Élőkre marad
víz és vércsöppök Kelyhéből
utolsó Esélynek a holnap
semmi más csak a Holnap marad
de addig a betiltandó Álom?
Jelenvalóan mégis nyár van!
“Döngnek a Méhek a hársfavirágon”
(1991. július 2.)
Veno TAUFER (1933) szlovén költő, a neoavantgard jeles képviselője. Ljubljanában született. A szlovén írói ellenzék egyik prominens tagja, az íróegyesület főtitkára. 1986-tól a Vilenica költői fesztivál létrehívója, melyen 9 ország alkotói vesznek részt. 1989-ben Budapesten Bethlen-díjjal tüntették ki.
Drago JANČAR (1948) szlovén dráma- és regényíró. A gályarab (1985) c. regénye és A nagy brilliáns valcer (1989) c. drámája Gállos Orsolya fordításában magyarul is olvasható.
< vissza Zónaidő (Vers, műfordítás, esszé) verseskötethez