Álmomban itt jártak valóban
itt topogtak a havas kerti úton
de szinte könnyű nyári öltözetben
kabátot sálat sapkát feledve
mint akik csak beugrottak hozzám
téli kertnézőnek
rigóetetőnek
fagyaratónak
lelkes hószüretelőnek
víg éneket mondó újévköszöntőnek.
Melyik égtájról jöttek?
ha jöttek miért siettek?
kezük melege
fagyos cseresznyetörzsön
itt éltek-e ezen a Földön?
Mert nem esett nem olvadt azóta
nyomukat nézegetném a hóba’
de nincs semmi lábforma bélyeg
lehet arasznyit fölötte léptek.
És ének is volt
gyönyörű ének:
dúdoltam velük
hogy véget ne érjen.
De véget ért.
Szememből törlöm az álmot.
A háborult világból
mentem a kert-világot!
< vissza Fölös ébrenlétem verseskötethez