Áthúzott versek – írta D. I.
amatőr gitár – és teniszművész
tőlünk Délre Newvidéken
és elhúzott Északra – kész
lehetne itt a vers
nem kellene pont most s éppen
itt folytatni
de ha nem: hát igen mert
én nyugtalanul alszom többek közt
az elhúzott költők
a meghúzott költők
az elhízott költők
miatt is egyszerű falkaparás
a tünet s körmeim alatt a mész
ujjaimon hajnalig számolom
a veszteséget –
és úgy érzed majd
megállt benned a lift
zavart leszel öreg rádiód
mellbimbóin babrálsz
hátha jön valami kéj
és sorolják bűnös szerelmeid
de ne félj barátom
a versek frontideje eljön
a világ érdekei fölött
lengnek a világ énekei
dúdolgatod dúdolgatod
egy földgömbön barangolsz
megérkezel magadhoz
nap nap után és azután
egy estébe csukló délután
még szegődik űrlapodhoz
(1983)
DOMONKOS István (1940) vajdasági magyar költő, prózaíró. A Symposion-nemzedék egyik legmarkánsabb képviselője. Az Athúzott versek c. kötetében (1971) olvasható leghíresebb műve a Kormányeltörésben, amely ugyancsak 1971-ben született. 15 éve Svédországban él.
< vissza Zónaidő (Vers, műfordítás, esszé) verseskötethez