Tudom, nagyon nehéz lesz
amikor vége, vége.
Mert mosolya, hangja,
teste: drága lénye…
Igérje meg, nem enged
többé a közelébe!
Még remeg az égen
egy csillag pisla fénye.
De a lombok közt már
napom bukik az éjbe.
Mikor a nyárból
az őszbe szépen átkísérte.
Csak azt nem tudom,
szívemben lesz-e béke?
Ha megszólal a Hang:
Értük és Érte.
Mert kegyetlenül kell
a döntést meghozni végre!
Tudom, nagyon nehéz lesz,
de most már vége, vége.
< vissza Ezredváltó, sűrű évek verseskötethez