Régholt költők általában
egy szép formás balladában
dallanák el az örök történetet
én csak tovább mesélem neked
ahogy hallottam még hajdanában
a múlt század utolsó harmadában
…
Figyelj rám jól hiszen
az első mesét (sajnos így alakult)
már csak annak mondhatom
aki felnőtt szép ifjú hölgy
tudom kicsit fanyar dolog
és sokszor hihetetlen nekem is
ha arra ébredek: hull rám a föld
és látom: szótlan halott vagyok
de semmi könny szívem
annyi halál lépdelt át rajtam
hogy könnyedén legyinthetek
nincs elérzékenyülés
az élet szép és semmi baj…
te most már ennyi vagy
mesélhetek
a bátyád meg annyi lenne
mesélhetek
ha ő megszülethet
neked most nem mesélhetem
anyád meséjét
aki feltűnően szép lány volt
és nagyon szerelmes egy fiúba
talán a hatvanas évek elején
vagy inkább csak derekán
egy nyáron át táncoltak
arra a két szívdöglesztő olaszra
meg a lassú Beatlesekre
(szombatonként tudod
ez nálatok a takarítási zene)
mondják nem volt szebb pár
abban a mediterrán városban
a fiú átfogta a széplány vállát
derekát és csókolta mindenütt
strandon sétakertben kispadon
táncközben parkettán és betonon
anyád persze engedett
mert azt hitte csak játék
a vér felbuzgó óhaja
hát szegény nagyot tévedett
(azóta is mennyi lány téved
ezért óvlak ezért mesélek)
aztán sírt gyötrődött
a fíú meg elszállt mint egy
színes lufi a hol nem voltba
talán az NDK-ba dezertált
(akkoriban a szőke kebeldús
német macák nagyon bírták
a magyar él-bedolgozókat)
és anyád magára maradt
nagy titkával még néhány
gyötrelmes szörnyű hétig
a te ismeretlen arcú bátyáddal
és sírva döntött: még nem lesz anya
korai még korai még a konty nekem …
dúdolta volna ha ismeri Burns dalát
hiszen előtte még a nagybetűs…
talán imádkozott kicsit
és fogadkozott erősen
hogy helyrehozza vétkét
aztán teltek-múltak az évek
a nagy szerelem után
akár egy cserbenhagyásos
gázolás után fölszárad a vér
és a könny ha mások járnak
az úton (On the Road)
akkoriban tudod minden csaj
Dean Moriartyval
szeretett volna találkozni
úton-útfélen „egy szétgyötört
nagy Limousinban”
anyád persze még mindig
kihívóan szép volt
sőt egyre szebb érett
dús gyümölcs lett
ahogy a fényképek mutatják
már-már fiúsan vagány
diákként tanult és dolgozott
bolondultak utána a hímek
és a csörtető egyenfazonok
de nem volt már sok bizalma
mert akit keresett volna
azt az igazit nem találta
már majdnem föladta tervét
s ekkor belépett egy kellően
szabálytalan férfiú a tabló-képbe
(haj de bűnei miatt
már egyszer büntették
első fiától fosztották meg
ki nagyobb volt mint a te bátyád
amikor anyja méhéből
szabadon kiúszott
így mondta sírva: privatizálták
a mohó angyalok)
akinek tán az volt a rendelése
hogy anyád vétkét az égieknél
kiegyenlítse: ezért volt épp
a gyümöcsoltói sugallatnak
kissé mámoros élet-rendelése
különös tavaszi délelőttön
egy megzokogtató temetés után
alkoholos búfelejtő íze a szélnek
hogy élet foganjon akár
a delejes érintéstől is
anyád még mindig szép volt
érettsége teljében viruló hölgy
akinek már csak te kellettél:
testéből test véréből vér
az örökkön kísértő bimbó-fíú után
és megszült téged rózsabimbónak
fagyos Betlehembe jézuskás jászolba
magának is drága ajándékba
aki persze véletlenül a képbe jött
tudta hogy bűnét most leteszi
és átadja annak aki nem tiltakozhat
…
és te megszülettél kedvesem
ne kérdezd hogy honnan tudom e mesét
mert csak epizódista lehet
minden vélt vagy valós nemző
mert igazából apák nélküli a világ
helyette is te vagy anyádnak lánya-fia
sőt parancsoló ura-férje
anyád szép kívánt termést hozott
már nem élt hiába
büntetését lerótta
a penitenciák lépcsőit megjárta
már azzal ahogy öreg papok fülébe
elsuttogta az örök Évák paradicsomi
derűjével a test kígyódiktálta
szép kévánalmait: távozzék az ördög!
szóval megszentült a szentem
a részletekhez nincs lámpásom
sem semmi fölhatalmazásom
mert nekem sohasem gyónt
talán így volt talán nem
én hol voltam hol meg nem
ha lesznek majd gyerekeid
te szülj igazabb meséket nekik
míg nem jő szemükre az álom
ha egy szálat rólam sodorsz
nem tilthatom és nem is bánom
< vissza Ezredváltó, sűrű évek verseskötethez