Nagy László 70?
Amikor 17 éve más
dimenzióban?…
Bár régtől moccanatlan
de hószín arcával
s erős kezével
csikók gyönyörű bársony
homlokát simogatja:
a holdast csillagost –
és simítja szívetek
kéken lüktető burkát
külön-külön is:
hogy az árvaságban
s tipratásban
ne lágyuljatok!
*
Csak lármázzanak
szervezkedjenek
az önös és fölös
haszonra játszó
gyors menedzserek –
hírük fölényük
pukkant lufiként
a nagy csillagközi
homokozó fölött
sipítva majd sziszegve
sebesen kereng.
*
Már földben ugyan
de arccal az Égnek
fölröpülőzve s kiszökve
naponta oda
hogy vizsgálja porát
a kozmikus Egésznek
miképp gördül
egy angyali könnycsepp
a Semmi felhőiből
most sehova.
*
S ha létezik még
gyöngynek esztergált
könnycsepp
mi lehetne vidám költőké
s angyaloké –
arccal az Égnek
indul a zsoltár
nyakba s bokára
keringő bilincses verslánc
kik megérdemlik
Égen és Földön:
hát azoké!
(1995)
< vissza Tudom, nagy nyári délután lesz verseskötethez