Tőlünk 1256 lépésre van az óvoda,
ott piroslik ni, és tarkállik is,
mert hullatja pirosát, pedig tavaly
lett pont új, viszont 1256 lépésre van,
egyszer nagyon ráértünk apával meg a
tesómmal, aki 2. sulis, és leléptük,
de az én óvodás lépésem számított,
azon belül is az én középsőcsoportos
lépésem, a nővérem, Réka sokkal messzebbre
jár a 2/z-be egy furulyával, amit mindig
elveszt vagy elront, mert ilyenek a
zeneisek, szóval ő olyan messze jár
a világvégére, hogy addig még az apukám
se tud számolni, meg nincs is türelme,
egyszer azt mondta egy utcabeli néninek:
a türelem közelebbi iskolát terem, és én
pont abba járok, hát majd meglátjuk,
nyújtózkodik az apukám, majdnem megfogja
a plafont, ott meg közben futkoz egy szegény
pók, hát melléfog a póknak is, így jobb
nekünk, mondja anya: nem lesz pókos festményünk,
ezt még kibírjuk valahogy, de ahogy a kistesóm,
a Rita ordít, azt már nem sokáig, nyolc hónapos,
6 és fél foga van, és irtóra bír ordítani,
különben hasznos nekem, mert amióta a Rita
van minálunk, az óvodában előrehaladtam
a rö betűk kiejtésében, ezt a Zsuzsa
néni mondja, akit szeretek, mert a
legszebb az óvodában, apát is meg lehet
kérdezni, írásba adja, én még nem tudok
írni, de elhiszem neki, csak rá kell
nézni a Zsuzsa nénire, és egyből mosolyog,
az anyukámnak ez már nem megy, a Zsuzsa
néninek ez a dolga, neki így hát még
sohasem pisiltem be, de a délutáni,
altatós óvónéninek, aki ráadásul nem is
szép, szoktam, mert nem szeretek aludni,
nem fogok megnőni, ebbe bele lehet törődni,
de ha mindig ezt mondják, még étvágyam se
lesz, az egyik fülemen ki, a másikon be,
az alvás nem akar bemenni, még este se,
például néztem a nagytesómmal az Onedin
családot, nem szabadott volna, az anyukám
teljesen ki van készülve tőlünk és az
apukámtól meg plusz is, közben a Rita
jobban bömbölt, mint az Onedin kapitány,
és akkor mondtam egy jópofát, hogy a hajók
fába szorult férgek, igen tetszett az
apukámnak, és ő nem haragudott, hogy tévézünk,
ha lenne kocsink, valami nem ám kicsi, mint
egy Trabant, akkor mindennap taxikálnánk
az oviba, sőt Réka se menne a világvégére
suliba, a 2. zeneibe furulyázni, persze
nincs, apa nem is ismeri az autókat, csak
a focistákat, csak Sportot olvas, bele se
néz a Réka Üzenőjébe, itthon piheni ki
a dolgozót meg a sok drukkolást, óvodás
kora óta a stadionba jár hajrá Fradit
kiabálni, engem még nem vitt, de a Rékát
már igen, most majd én következem, de az
óvodásoknak kiabálok, apa azt mondja, hogy
anya dilettáns a sporthoz, ez a mi legnagyobb
bajunk, van még más is, persze a legkisebb
még nem megy sehova, se ovi, se suli,
a bölcsit meg kihagyatják vele, jó neki,
nem tudja meg, mi az 1256 lépés,
az iskoláról nem is beszélve, rólam már
az egész utca tudja, hogy mi leszek, ha
mégis megnövök, persze alvás nélkül,
anya még bízik az óvodában, apa már korábban
se bízott, és ő se szeretett ekkora korában
aludni, azt mondja, hogy mostanában pótolgatja,
látom, a tv mellett is sikerül neki, a Híradót
mindig átalussza, Réka meg én mondjuk el
neki a híreket, erre ő legyint, azt mondja:
MESE, de hiszen az előbb volt, azt nem is aludta
végig, figyelem különben, a sporthíreket azért
jobban tudja, mert mérgelődik, csapkodja az
asztalt, szid valakiket, olyanokat mond, amiért
nekünk a szánkra csap, ha mi mondjuk, ez is
egy érdekes dolog, mert apának ki csap a szájára,
iskolába ha beírat anya, egyedül ő tehet ilyet, én
legföljebb kiiratkozom, ezt tudja már most a mi utcánk,
elmondtam mindenkinek, volt, aki kérdezgette,
volt, aki nem, és tudom, hogy minden gyerek
irigyel majd az iskolakerülésért, de addig
még az óvodával kell megbirkóznom, még szerencse,
hogy a Zsuzsa néni is pont odajár dolgozóba, és
hogy tudom, mert ezt senki se tudja: hány lépésre
is van mitőlünk az ovi, megmondanám most is, de
a végére mindig elfelejtem, majd a nagytesóm segít,
csak őt meg éppen mától befogták zongorázkodni, szegény!
< vissza Áron mondja (Gyermekversek Orosz István rajzaival) verseskötethez