A Kapuállító szerzőinek
A teljes elsötétítés előtt
a rengetegből kiágaskodom
akár egy „toronyfenyő”;
és lerázom kilakoltatott
fészkeimet a földre…
de égnek pördítem arcom
ha „fésze” ért;
e föld védtelen titkaival
akarok hegytetőkről
zúgni lefelé.
Állok őz-suta szemekkel,
némán, míg kéreg-szívem
csillag-köszörűn kopik;
mozdulatlan az erdő,
hó hull vadmacskanyomra,
százféle csapdára is
hó hull, havazik.
< vissza Koronatűz verseskötethez