Lublinban mesélgetjük később Bohdan Zadurával
Mert figyelt
hát szólított
ez volt a
posztja
mondanám
mentem egy
másik utca
egy másabb
oldalán
a várost persze
naná hogy
elfelejteném
de jött velem
aszfaltján
egén
egyszóval
követett
lerázhatatlanul
ő mint a jóremény-
ség fokán
a fény
kitől sokat tanul-
nak kezdő őr-
angyalok
szóval és
újabb szóval
lélekszakadva
cselezve
gyalog
terelődtem felé
mint ki önmaga
iránt haladva
szívében
útjait viszi
s fedi föl
az orvul
követőnek
ki annyit közöl
hogy megbízása ez
ezért figyelt
évekig érted
fagyoskodott
hatódj meg
csöppet
s mosolyogj
szegény
ártatlanon
valahogy
értsd meg
az őrangyali
szolid glóriát
mint ő is
megfontoltan
belülre zárt
majd kéjjel
fölfedett
mikor igazol-
tatott valamely
jóisten helyett
“belépsz te is
az angyalok
karába kisfiam
bűnös lelkednek
ím nagy ára van
rozzant lelkedbe
egy konkrét váll-
tömés … ” – jöhet
idő bizony könnyeden
jöhet mikor már
angyalőrizet követ
(1984)
Bohdan ZADURA (1945) lengyel költő, műfordító. 1986-1988 között Budapesten ösztöndíjas. 1990-ben Lublinban jelent meg Prześwietlone zdjęcía (A fénykép előhívása) című könyve, amely magyarországi verseit és műfordításait tartalmazza.
< vissza Zónaidő (Vers, műfordítás, esszé) verseskötethez