Dávid Katalinnak szeretettel
Ránk járt a jó hívatlan is
amikor romolhatatlan barátságokkal tüntettünk,
amikor a szegénység megosztott morzsaléka fénylett
áthevült tenyerek barlangjában,
amikor a Te lángodból is egy nyaláb
világította át ama Szent László-napi éjszakát;
s a nagy Csillagdában – hittük!! –
ez a Föld nevű tőlünk is jobban fénylik
s gyorsul az egyetlen jó: a szeretet hajtószíján.
Elérhető lett volna minden:
az az átlelkesült tartomány
leginkább, hol az éj őrei is
vágyakoznak a virradat után…
< vissza Versek a Tiszatájban (1979-1999) verseskötethez