Czigány Györgynek szeretettel
Mert a nyár a nyár
fényözöne
sugarakból font ereje
mágnes tüze
mindent betöltő
és letöltő
teljessége
hője méze
eleven káprázata
csak augusztusban
csapódik föl az égre
háborítatlanul
és ismételhetetlenül
egyetlen hosszú snittben.
S a képen
a megrögzült pillanat
mikor a vizek
zöldje kékje
a hófehér
pára-permetből
olyan természetes
derűvel és
buzgalommal
tűnik s térdel elénk
mint az a hajdani
ministránsfiú
ott az orsolyitáknál
aki voltál
s annyi év után is
makacsul
hajtogatja
versimáinak
legszebb sorát
– halljátok csak
mikor mondja
hogyan árad – :
Győrött mindörökké nyár van.
< vissza Sárfelirat (Posztumusz versek) verseskötethez