Most hogy már végképp
p á s z t o r t a l a n u l
gőzölög nem egy
de több akol
mikor már nem
hű ebed csahol
csak kéjjel föltáplált
prérifarkasod vonít
akkor azt kérditek
hogy most hol
merre és kivel
csatangolok
sőt bitangolok el
s rekedtes hangom
fáradtan felel
az éjszaka vadul
föltett kérdéseire:
néha jólesik bizony
kicsit összekuszálni
a f r o n t o k a t
és közöttük adni
baljós randevút
mert akkor hibátlan
ez a teremtett világ
mikor két felől
lőnek legalább
s meghalni is szép
kaland – lehet –
a Múzsa ölében
más szóval
a derű senkiföldjén
és ott járni-kelni tűnődni
majd hintaként kilengvén
– sár és csillagok között –
hol minden teremtmény
árnya már bizony parányi
………………………………
bevillan olykor Kosztolányi
nagyjából ennyi szó – elég
sereged sosem volt
ha volt is már nem él
barátod annyi holt
s mind hozzád beszél
talán megértitek ti is
ha főleg őket hallgatom
és nem kérditek többé
hogy mit miért s kiért
csatangolna el szívem
de akkor is mi volna
hát ne féltsetek:
mindig beállok majd
magam mögé
a körmenetnyi sorba.
< vissza Ezredváltó, sűrű évek verseskötethez